Liliputi gombalakók

Fotó: Tiroler Landesmuseen

A liliputi paránybogár (Baranowskiella ehnstromi) testhossza 0,44 – 0,55 milliméter, és rokonaihoz képest feltűnően karcsú: szélessége mindössze 0,1 milliméter, mint az emberi hajszálé. Testalkata jól tükrözi az életmódját, ugyanis a vékony tapló (Phellinus conchatus) termőrétegének parányi pórusaiban megbújva él.

A kutatók az Inn folyó völgyében fűzfák törzséről szedték le a vékony tapló termőtesteit, majd laboratóriumban erős fénnyel megvilágították őket. Pár perc múlva mikroszkóppal megvizsgálták a taplók alsó felszínét alkotó termőréteget, ahol feltűntek a halvány sárgásbarna apróságok. Némelyikük még a pórusokban tartózkodott, és csak a hátsó felük látszott ki, míg mások a meleg hatására már a felszínen mászkáltak.

A liliputi paránybogarat 1997-ben fedezték fel Svédországban. Azóta megtalálták Norvégiában, Finnországban, Dániában, Luxemburgban és Svájcban is. Norvégiában egy másik gombafajból, a domború fekvőtaplóból (Phellinus punctatus) is előkerült. Mivel az élőhelyéül szolgáló taplók egész Európában gyakoriak, valószínű, hogy a liliputi paránybogár is előfordul szerte a kontinensen – minden bizonnyal Magyarországon is.

Bár a legtöbb felfedezésre váró bogárfaj a trópusokon él, az igen alaposan kutatott, Európában is egyre-másra bukkannak eddig ismeretlen fajokra. Mi lehet az oka annak, hogy ezt a feltehetően gyakori állatot ennyire későn írták le a tudomány számára? A bogár rendkívül apró termete, halvány színe és rejtett életmódja magyarázatot adhat erre, mint ahogy az a tény is, hogy akik a gombákhoz értenek, azok általában nem keresnek bogarakat, a bogarak kutatói pedig nem mindig ismerik eléggé a gombafajokat. Kevés az olyan szakember, aki mindkét élőlénycsoportban megfelelően tájékozott. Legjobb hát, ha a gombák és a bogarak specialistái közösen dolgoznak. Dániában úgy fedezték fel a fajt, hogy Cristian Lange gombaszakértő és Jan Pedersen bogarász szakember együtt keresték a liliputi paránybogarat. „Nagyon keveset tudunk erről a bogárfajról. Egész életét a gombában tölti, de nem tudjuk, mennyi ideig él, és mennyi idő alatt fejlődik ki” – mondja Pedersen, a koppenhágai Dániai Természettudományi Múzeum kurátora.

Mint minden paránybogár szárnya, a hangyász paránybogáré (Ptenidium formicetorum) is finom fonalakra tagolódik, pehelytollra hasonlít.

Ábra: Pál János

A paránybogarak (Ptiliidae) családjának tagjai a nevüknek megfelelően valóban nagyon kicsik. Európa legkisebb bogarán kívül ide tartoznak az egész Föld legapróbb bogárfajai is. Az ugyancsak a taplógombák csőszerű pórusaiban élő amerikai Nanosella fungi alig nagyobb az egysejtű papucsállatkánál, testhossza a 0,3 millimétert sem éri el. A család „óriásai” sem haladják meg a 2 millimétert. Valamennyien gombafonalakkal és gombaspórákkal táplálkoznak. Mivel a kisebb-nagyobb gombák minden nedves élőhelyet behálóznak, paránybogarakkal is találkozhatunk szinte bárhol, legtöbbször persze korhadó növényi anyagok közt, például az erdei avarban vagy a kerti komposztban. A nőstények egyszerre csak egyetlen petét raknak, az viszont a testhosszuk felét is kiteszi. A Földön eddig 400 fajukat ismerjük, de hogy mennyien lehetnek még, azt csak sejteni lehet. Magyarországon eddig 55 fajuk előfordulását bizonyították.

A paránybogarak nagy részének – köztük a liliputi paránybogárnak is – van szárnya, de nem igazán mestere a repülésnek. Leginkább passzívan vitetik magukat a levegőben, hiszen a legkisebb fuvallattól is szinte tehetetlenül sodródnak ide-oda, akár a gyermekláncfű termése. Formájuk, színezetük nem éppen különleges, a szárnyaik azonban annál inkább: hártyás szárnyuk nem képez egységes felületet, hanem finom fonalak sokaságára hasadozott fel, melyek keskeny, összehajtható nyélhez kapcsolódnak. A szárny ettől pehelytollhoz hasonlít, ezért is nevezik őket angolul tollszárnyú bogaraknak (featherwing beetles).

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum)