Vagyonunk egy műanyaglapon

Fotó: dreamstime

Még úgy harminc évvel ezelőtt, ha valakinek nem volt pénze, azt mondta: üres a zsebem, nincs egy fillérem sem. Ma pedig már az halljuk és mondjuk: nincs pénz a (bank)kártyámon. Azon a kis darab műanyag lapon valóban nem lelünk pénzt, viszont az azon található mágnescsík vagy chip segítségével pénzforgalmat bonyolíthatunk le. Fizetéskor a terminál, azaz a gép, ami a kártyát leolvasta, vezetékes, vezeték nélküli, esetleg műholdas adatátvitel segítségével kapcsolatba lép a kártyát kibocsátó bank központi adatbázisával, és ellenőrzi, hogy a kártya mögötti számlán valóban rendelkezésünkre áll-e a megfelelő összeg, majd megtörténik a tranzakció.

Mágnescsíkos kártya esetén a kártya és a birtokosa adatait a hátlapon található mágnescsík tárolja kódolt formában, míg ha chip kártyáról beszélünk, akkor egy integrált áramkörös kártyáról van szó, itt az adatokat az előlapba épített chip tárolja. A mai bankkártyák zöme már nem csak mágnescsíkot tartalmaz, hanem a nagyobb biztonságot nyújtó chipet is. A mágnescsík meglétére viszont egészen addig szükség van, míg több, csak mágneses elven működő kártyaelfogadó terminál létezik szerte a világban.

A kártya hátulján elhelyezett fekete mágnescsík a kártya lelke. Ennek működése egy egyszerű fizikai jelenségen alapul: ez az elektromágneses indukció. Kártyahasználat során, lehúzáskor a leolvasófejben található tekercsben elektromos jelek indukálódnak, amik a kártyán lévő információkkal azonosak, és ezek az adatok meg is jelennek a kijelzőn. Ez a fő ok, amiért a mágneskártya elavultnak számít, ezek a bizalmas adatok nem megfelelően védettek, kellő technikai felszereltséggel lemásolhatók, átírhatók. A mágneskártya másik hátránya a folyamatos kopás: az olvasás során minden alkalommal érintkezik a fejjel, így bizonyos olvasásszám után a csík elkopik, és új kártyára van szükségünk.

Többet tudnak és intelligensebbek a chipkártyák, bár a mágnescsík továbbra is megvan rajtuk. A műanyag kártya fejrészében egy apró, 0,2 milliméternél is vékonyabb chip található. Gyártáskor erre rákerül egy egyedi 16 bites azonosítószám, a vezérlő logika, bizonyos mennyiségű memória, és ide lehet a megszemélyesítés során feltölteni az adatokat. Az intelligens kártyák emellett mikrokontrollerrel is rendelkeznek, így programozhatók, s már olyan verziók is elérhetők, melyek rádióhullámok segítségével kommunikálnak a kártyakezelő eszközzel, tehát hozzá sem kell érintenünk a kártyát semmihez. A chip fő előnye ezen kívül, hogy sokkal biztonságosabban tudja tárolni az adatainkat, így a visszaélések esélye is lecsökken. Minden chip kártyás vásárláskor meg kell adnunk a csak általunk ismert PIN kódunkat, ráadásul adataink a mikroszámítógép miatt sokkal bonyolultabb titkosítási eljárásokkal vannak védve – jóval nehezebb tehát a hamisítók dolga, hiszen hozzáférésük és egy esetleges hamisítvány készítése is sokkal nehezebb. A chip kártya mindemellett felgyorsítja a vásárlás folyamatát, és mivel nem áll fenn a folyamatos kopás veszélye, tartósabb.

Írta: F. Zs.