Több mint puszta zaj?

Fotó: dreamstime

A közlemény az Applied Animal Behaviour Science etológiai folyóiratban jelent meg. A kutatást Pongrácz Péter egyetemi adjunktus és Miklósi Ádám tanszékvezető professzor vezetésével Szabó Éva, Kis Anna és Péter András PhD-hallgatók végezték. 

A vizsgálat abba a több mint egy évtizede folyó kutatási munkába illeszkedik, melyet az Etológia Tanszéken a kutya akusztikus jelzéseinek megismerésére indítottak. Az eddigi eredmények bemutatták, hogy az ugatás (a kutya legjellemzőbb hangadási formája) számos információval szolgál az ember számára: az emberek meglehetős pontossággal meg tudják állapítani, hogy milyen kontextusban (körülmények együttese) ugat egy kutya, illetve arról is határozott véleményt formálnak, hogy milyen belső („hangulati”) állapotban van az eb. A kutatócsoport számítógépes analízist alkalmazó kutatásai alapján az ugatások akusztikai alapokon jól besorolhatók a kontextus, sőt, például az ugató kutya-egyed szerint is.

Az ELTE kutatói korábbi laboratóriumi méréseik alapján tudták, hogy a kutyák érzékelik a különbséget egyes ugató egyedek hangja, illetve ugyanazon egyed különféle helyzetekben hallatott ugatásai között: mindezt azonban a terepen, a kutya természetes élőhelyén eddig még senki nem tesztelte.

A mostani vizsgálat során budapesti és más kertvárosi helyszíneken hangvisszajátszásos teszteket végeztek kertes háznál élő kutyákon. A gazdával történő egyeztetést követően a kerítés közvetlen közelében hangszórót rejtettek el, illetve a kert különböző pontjaira kamerákat szereltek. A gazda ezután kiengedte a tesztben aktuálisan résztvevő kutyát. Egy-egy alkalommal egyféle ugatás-sorozatot játszottak le, és felvették az alany viselkedését a visszajátszás előtt, közben és után. Minden kutya négyféle ugatást hallott négy tesztalkalom során, különféle sorrendben. A négyfajta ugatást: „ismerősség” – az alany számára ismerős, illetve ismeretlen kutya ugatása – , a „kontextus” – a kerítésnél elhaladó idegen megugatása, illetve az egyedül, kikötve hagyott kutya ugatását  kombinálták.

Az eredmények szerint a kertben tartózkodó kutya viselkedésére mind a hallott ugatás kontextusa, mind pedig az ugató kutya ismerős/ismeretlen mivolta hatással van. Ha ismeretlen kutya idegent ugató hangját hallották, az alanyok leginkább a kerítés közelében tartózkodtak. Ha az egyedül hagyott idegen kutya hangját játszották vissza, az alanyok a ház közelében maradtak. Amikor ismerős kutya ugatásait hallották, az alanyok nagyon gyakran pillantottak a felé a ház felé, ahol az ismerős kutya és a gazda tartózkodott, ismeretlen kutya hangja hallatán ez ritkán fordult elő (megjegyzendő, hogy a hangok mindig ugyanonnan, a kerítés egy bizonyos pontja felől hallatszottak). Az alanyok leginkább az ismeretlen kutya ugatása esetén „válaszoltak” maguk is ugatással.

Az eredmény jelentősége biológiai-etológiai szempontból az, hogy ez az első olyan tanulmány, ahol a kutya legmarkánsabb hangadási formájáról (ugatásról) kiderült, valós helyzetet hűen szimuláló felállásban egyed- és kontextus függő információval szolgál a többi kutya számára. Az ugatásról eddig tudományos és hétköznapi fórumokon is uralkodó álláspontként azt tartották, hogy leginkább a kutya izgatottságára reflektáló, különösebb kommunikációs tartalommal nem rendelkező hangadási forma.

A kutatás állat- és emberjóléti szempontból azért is érdekes, mert a zajszennyezés kategóriába tartozó, a szomszédokat bosszantó ugatások megértéséhez és kezeléséhez köthető. Ahogy a csoport kimutatta, a kutya számára az elhaladó idegeneket kísérő ugatások erős információtartalommal bírnak: reagálásra, ugatásra ösztönzőek. Ezzel szemben a kutyák csak gyenge reakciót mutatnak az egyedül hagyott ebek ugatására, vagyis kutya-szempontból az idegenekre adott ugatás fontosabbnak tűnik. Ha tehát csökkenteni akarjuk a kutyák ugatási aktivitását, érdemes őket amennyire lehet, izolálni egyrészt az utcai forgalom látványától (például hátsókerttel, nem átlátszó kerítéssel), másrészt az idegeneket ugató többi kutya hangjától is, például lakásban tartással. Az egyedül hagyott kutya ugatása főként ember számára releváns. A jól felismerhető hang, a tanszék korábbi tanulmányai alapján jelezheti egyes szeparációs szindrómák meglétét az állatnál.

A kutatást többek között az OTKA K82020-as pályázata támogatta.

Forrás: ng.24.hu