Ellenség vagy jó barát?

Fotó: Citalliance/ Dreamstime.com – Young Woman With Stomach Ache Laying On Sofa Photo

Kétarcúságát jól mutatja, hogy fájdalom nélkül, de abban hosszan kínlódva is életünket veszthetjük.
Legyen akár lüktető, sajgó, vagy szúró a kín, mindenképpen jelez valamit: arra késztet, hogy felismerjük, szervezetünkben probléma lépett fel, és tegyünk ellene valamit. Ha nem fájna, ahogy megégetjük az ujjunkat, addig tartanánk a forró helyen, míg súlyos sérüléseket szenvednénk, ha a begyulladt vakbél jelezne, nem fordulnánk orvoshoz. Csupán a fájdalom maga, nem tesz jót szervezetünknek, hiszen stresszreakciót vált ki, hosszú távon pedig az agyat is károsítja.

Komoly Sámuel neurológus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója, a tartós fájdalom hatásairól így beszélt: „A fájdalomról azt gondoljuk, hogy hasznos, mert védi a szervezetet a betegségektől, vagy figyelmeztet a belső szervek működési zavaraira. Ez azonban nem teljesen igaz: létezik jó, hasznos, illetve rossz, haszontalan típus is. A fájdalmak nagy része fölösleges, kóros, és esetenként nincs biológiai jelző szerepe sem. Természetesen ez alól kivételt jelent a testi eredetű fájdalom, ami lehet szervi, illetve zsigeri, de létezik idegi eredetű fájdalom is. Az ilyen típusú fájdalmak kivetülhetnek, mint az arcidegzsába esetén, mikor az ideggyök sérülése miatt az egész arcot elborítja a fájdalom, és könnyen krónikussá válhatnak, azaz három hónapnál tovább eltartanak – akár több évtizeden át.
Akármilyen eredetű is legyen, a fájdalmat meg kell szüntetni, mert ha krónikussá válik, az az agyi fájdalomfeldolgozó központok korai öregedéséhez vagy sorvadásához vezethet. Már két évnyi folyamatos fájdalom után is térfogatbeli eltérések mérhetők, s bizonyos agyterületek akár tíz évvel is öregebbek (zsugorodottabbak) lehetnek valós biológiai koruknál. Sajnos pont azon agykérgi területek zsugorodásáról van szó, melyek részei szervezetünk belső fájdalomcsillapító rendszerének – ha ezt károsítja maga a fájdalom, akkor a fájdalomtűrő képesség jelentősen lecsökken, ugyanazt a fájdalom-ingert erősebbnek érzi a beteg.”

A kínzó fájdalom mindezek mellett akár a személyiség megváltozását is okozhatja, hiszen maga a sajgás nem marad reakció nélkül – ezt szinte mindannyian tapasztaltuk már, és tudjuk, mit jelent a megfelelő fájdalomcsillapítás. 

„A heveny fájdalomra elsősorban egyfajta agresszióval reagálunk, ami arra irányul, hogy a forrását megszüntessük, ez pedig azonnali magatartásváltozást okoz. A tartós testi fájdalom miatt ezek az elhárító folyamatok állandósulnak, megváltozik a viselkedés, fájdalomszemélyiség alakulhat ki, a betegek nem mernek utazni, házastársi kapcsolatok mennek tönkre, az esetek közel felében depresszió alakul ki, mely tovább csökkenti a fájdalomtoleranciát.A fájdalmat mindenképpen csillapítani kell, legyen bármilyen eredetű. A testi típusnál természetesen a vizsgálatokkal ki kell deríteni, mi okozza, s az okot megszüntetni. Vizsgálatok nélküli elnyomásának ugyan megvan a veszélye, hiszen így az esetlegesen gyógyítható okot találjuk meg, de vannak olyan esetek is, amikor a fájdalom eredetét nem lehet kideríteni, vagy a betegséget nem lehet orvosolni (például áttétes rákos folyamat), ilyenkor a legfontosabb feladat a beteget fájdalommentessé tenni. Fontos tudni, hogy az idegrendszeri károsodással magyarázható fájdalmak csökkentésére a szokásos fájdalomcsillapítók nem alkalmasak, ilyen esetekre speciális gyógyszerek állnak rendelkezésre” – tudtuk meg  a neurológus professzortól.

Írta: F.Zs.