A hangok hatalma

Fotó: dreamstime

Ezekre a kérdésekre is választ adott a Magyar Tudomány Ünnepének nyitóelőadásában Csépe Valéria pszichológus, akadémikus.

Az embert hangok sokasága veszi körül, s a gyermeki agy ebből veszi ki a neki szóló közlést. A csecsemőknek szóló, eltúlzott akusztikus tulajdonságokkal bíró „dajkanyelv” követése, bármily egyszerűnek tűnjék is, összetett hallási feldolgozó folyamat eredménye. „Az egyszerre hallott közlések közül kiválasztani a nekünk szólót, másokat érteni és magunkat másokkal megértetni nagyon más, mint a zenét elemeiből és szabályaiból felépíteni, ám a feldolgozási folyamatok igen hasonlóak. Agyunk a beszéd és a zene esetében is egyszerre dolgozza fel a lokális azonosságokat és eltéréseket, valamint vonja ki azokat a globális szabályokat, amelyeknek mentális és agykérgi képviselete több más funkcióval együtt lehetővé teszi a beszédértést és a zene élvezetét”  – hangsúlyozta Csépe Valéria. Mint elmondta, a kutatási adatok azt mutatják, hogy a beszéd és a zene feldolgozása egymást jelentősen átfedő agyi területek működéséhez kötött, sőt, arra is egyre több a bizonyíték, hogy a zene az agynak jóval kiterjedtebb hálózatán működik, mint a beszéd. Az elmúlt évtized kutatásai azt igazolták, hogy a zenei tréning jelentősen átalakítja az agy számos területének működését. Egyre több kutatási eredmény utal rá, hogy a zene hat a beszédhangok feldolgozásának fejlődésére s ily módon az olvasástanulásra is, az azonban még a megválaszolandó kérdések közé tartozik, hogy mi ennek a kölcsönhatásnak a pontos biológiai háttere, és milyen korban hat legjobban az ének és a zene a beszéd agyi hálózatainak fejlődésére.

Azt már tudjuk, hogy a zenehallgatás, a zenére és zenével nevelés, valamint a hangszeres játék hat a beszédre és más magasabb megismerő funkcióra. A kutatók ma leginkább arra keresik a választ, hogy a fejlődő agynak melyek azok a működési tulajdonságai, amelyek a még differenciálódó agykérgi hálózatokban olyan utat biztosítanak, amik hatnak a beszédre és az olvasásra. Ma még kevéssé ismert, hogy a számokkal végzett műveletekért felelős agykérgi hálózatra miként hat a zene.

„Azt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a zene rendkívüli hatással lehet az érzelmekre s az agynak azokra a kérgi és kéreg alatti struktúráira, amelyek az emlékezésben is jelentős szerepet töltenek be – emlékeztetett rá Csépe Valéria. – A zene gyermekkorban olyan ’agyfényesítő’ eszköz, amely mai tudásunk szerint a megismerő funkcióknak olyan magasabb szintjeire is hat, amelyekről eddig csak sejtésünk volt. Ma az idegtudomány modern eszközeivel mind többet és többet tudhatunk meg ezekről az összefüggésekről.”

Az elmúlt évtized kognitív idegtudományi kutatásai elsősorban azt vizsgálták, miként hat a zenei tréning az agyi funkció és szerkezet átalakulására. „Ma a zenének nem csupán ez a hatása érdekel bennünket, hanem az is, hogy milyen mechanizmusokra épül az agy fejlődésének és a kultúraközvetítő emberi környezetnek a kölcsönhatása. Keressük azokat a bizonyítékokat is, amelyekre a gyakorló pedagógusok támaszkodhatnak a jövő rendszerszemléletű tanítási és nevelési módszereinek kialakításakor. Előbb-utóbb az ének és a zenei tréning, a hangszeres zene szerepét annak ismeretében is újra kell értékelnünk, hogy ezek miként hatnak a gyermeki agy fejlődésére” – mondta Csépe Valéria. Véleménye szerint ezen a területen most érkezett el a tudomány arra a pontra, hogy sok válasza van már, ám a kutatási kérdések száma még mindig lényegesen több. A kognitív fejlődéssel foglalkozó kutatók számára a továbblépést azok a korszerű idegtudományi mérésekhez szükséges műszerek jelentik, amelyek segítségével választ tudnak majd adni a kérdésekre.

Forrás: MTA