A mosoly anatómiája

Fotó: Atikinka/dreamstime.com

Mosolygunk, ha valami elnyeri a tetszésünket, ha jó a kedvünk, de mosolygunk egy kínos szituációban, vagy akár egy dermedt mosolyt is produkálhatunk fényképezés közben. 

A tudósok és az anatómusok számos fajtáját különböztetik meg, hiszen ahány ember, annyiféle mosoly létezik. Reglődi Dóra, a Pécsi Tudományegyetem Anatómiai Intézetének kutatóorvosa és igazgatója ennek hátteréről beszélt:
„Agyunkban a motoros kéregben létezik egy agyi térkép, melyen minden izomnak megvan a maga képe. Ezen a térképen az arc óriási helyet foglal el – akkorát mint az alsó végtagok – , ezen belül pedig szintén nagy hangsúlyt kap maga a száj. A mosolygás izommunkájában rengeteg apró izom vesz részt – például az arcon megjelenő gödröcske is a szájzugtól oldalra húzódó, külön mozgatható kis izmocskának köszönhető. A szélesebb mosolynál már a szem és a száj körüli izmok  –  többek között a járomcsonti izmok, a szájzugemelő- és felsőajak-emelő izom –  is működésbe lép.  A minden emberre egyedi módon jellemző mosoly azért alakul ki, mert a szem és a száj körüli apró izmok beidegződése nagyon finom, egy ideg nagyon kevés izomrostot idegez be. A mosoly asszimetriájának oka lehet, hogy az őszinte, szívből jövő mosoly inkább az érzelmi készségekért felelős jobb agyféltekéből indul, ezért inkább az arc bal oldalán jelentkezik, míg a tudatos, domináns bal agyféltekéből induló mosoly esetén inkább a jobb oldalon.”

A mosoly két alapvetően használt fő kategóriáját Guillaume Duchenne  (1806-1875) francia orvos határozta meg. Szerinte az egyik típusnál csupán néhány izom mozgása okozza szánk széthúzódását, míg a Duchenne-mosolynak nevezett arcjáték során megemelkednek az arcvonalak, és kis ráncok képződnek a szemek sarkában. Mivel a szem körüli izmokat ily módon akaratlagosan nem tudjuk mozgatni, a Duchenne-mosolyt általában az őszinte, szívből jövő öröm kifejezésének tartják, amely a műmosollyal ellentétben valóban pozitívan hat egész szervezetünkre. Lee S. Berk  a kaliforniai Loma Linda Egyetem professzora a nyolcvanas években a mosoly és a nevetés stresszcsökkentő, vérnyomáscsökkentő, és immunserkentő szerepét is leírta – a boldogsághormonként ismert endorfinok termelődése mellett csökken a védekezőképesség működését gátló kortizol és a dopamin  hormonok szintje is.

A mosolygás emellett egy bonyolult érzelmi reakció, amely pszichológiai szempontból a mai napig ugyanolyan rejtélyes, mint Mona Lisa arckifejezése.

„A mosoly eredete korai reflexre vezethető vissza, amely egy másik egyeddel történő találkozás során létrejövő védekező magatartás feloldásaképpen jelentkezik. A kutyáknál ugyanez figyelhető meg, amikor lecsapják fülüket és csóválni kezdik a farkukat, nekik ez a kedveskedő találkozási magatartásuk. A mosoly ugyanakkor több funkciós érzelem; a sikerélménnyel, az érdeklődés felkeltésével, a boldogságérzet kialakulásával is kapcsolatban áll. Tudatos szinten használva kommunikációs forma, a kellemes hangulat kimutatására alkalmas, emellett a faciális feedback néven elterjedt hipotézis szerint visszaható érzelmi folyamat, azaz az arckifejezés maga is képes befolyásolni az átélt érzelmi élményt. Tehát a mosoly nem csupán kifelé mutatja érzelmeinket, de befelé is hat, azaz segít kellemes hangulatba hozni önmagunkat.
A mosolyra irányuló egyéb kutatások szerint, maga a mosoly nem áll közvetlen összeköttetésben érzelmekkel, inkább intenció, ami kiül az arcunkra. Sportolóknál, főleg futballistáknál figyelték meg, hogy nem csak akkor mosolyognak, amikor sikerül például gólt lőniük, hanem akkor is, ha elhibázzák – egyszerűen elképzelik, mi lett volna, ha bemegy” – mondta Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus.

Az állatok is képesek mosolyogni? A hannoveri állatorvosi egyetem által vizsgált orángutánok, csimpánzok, gorillák, és patkányok mindegyikénél kiváltható volt – ha másképp nem, csiklandozással – a mosoly és a nevetés. Egyetlen dologra voltak képtelenek: belső öröm nélkül tettetni a mosolygást.

Írta: F.Zs.