Selymes vértezet

Ugyan mi lehet a közös a selyemhernyóban, a lucernában és a kecsketejben?

Hát a pókfonál! Akármelyiket párosítjuk a nyolclábúak selyemszálával, különleges alapanyagot nyerünk, miközben szakítószilárdsága kétszerese az azonos átmérőjű acélszálénak. A pókfonál rugalmas, mint a fűzfavessző, teljes mértékben lebomlik, és nem vált ki különösebb immunválaszt szervezetünkben, ezért a golyóálló ruházaton túl, elvben emberi bőrpótlék, egyéb orvostechnikai eszköz, sőt sportfelszerelés és gumiabroncs is készülhetne belőle.
A kezdet azonban nehéz: a nemzetközi pókkatalógus szerint a világon eddig 44 540 pókfajt azonosítottak, és bár mindegyik termel hálóselymet, a laboratóriumi vizsgálatok során kiderült: ha különféle pókok fonalait keverjük, nem javul, hanem romlik a szál teherbírása, ráadásul a pók akár ötféle minőségű (vastagabb-vékonyabb, rugalmasabb-merevebb) fonalat képes előállítani, aszerint, hogy éppen mire van szüksége: rögzítésre, vagy a pete körüli gubó szövésére.
A selyemhernyót sikerült háziasítani (lepkéje elvesztette röpképességét), a pók másféle szerzet: területvédő, gyakran kannibál hajlamú ragadozó. Egyetlen pókból akár 200 méter fonalat is kifejthetünk, ám ipari mennyiség előállításához csak a pókfonálalkotó fehérjék transzgenikus szaporítása jöhet szóba. A kecske tejfehérjéje és a lucerna, a selyemhernyó fehérjéi is klónozhatók: az öt százalék pók-dns-sel módosított hernyóselyem 50–70 százalékkal erősebb és 40 százalékkal rugalmasabb az eredetinél, akár gézvékonyságú golyóálló vértezet is készülhet belőle.
Fotó: profimedia