A modern anatómia atyja

Fotó: Profimedia

Andries van Wesel néven, I. Miksa német-római császár udvari gyógyszerészének fiaként látta meg a napvilágot (Vesalius eredeti, flamand nevének latinosított formája). A humanista neveltetést kapott, a művészetek iránt is érdeklődő fiú a leuveni egyetemen kezdte orvosi tanulmányait (1529-33), majd Párizsban folytatatta, végül 1537-ben Páduában szerzett doktori címet. Ezen az egyetemen már végeztek boncolásokat, de a korabeli gyakorlatban az orvostudományt, így az anatómiát is a 2. században élt pergamoni származású római orvos, Galénosz (Galenus) művei szerint oktatták. Az elméleti ismereteket a katedrán ülő professzorok adták elő, az állati tetemeket utasításaik alapján felcserek boncolták fel.

Az anatómiai ismereteit majmok és disznók boncolása révén szerzett Galénoszt tévedhetetlennek tartották, tanításainak helyességét senki sem merte megkérdőjelezni. Vesalius 1540 januárjában, szakítva a hagyományokkal, bemutatta saját módszerét, a boncolásokat saját maga végezte el, az anatómiát holttestek vizsgálatával tanulmányozta, és fölülbírálta az ókori tanítást.

Részletes anatómiai illusztrációit hat nagy fametszeten bocsátotta tanítványai rendelkezésére. 1542 elején Velencébe utazott, hogy személyesen felügyelje az illusztrációk elkészítését, valószínű Tiziano műtermében. 1543-ban Bázelben adták ki élete főművét, Az emberi test felépítését (De humani corporis fabrica). Bár a korban nem ez volt az első emberi testek boncolásán alapuló mű, a benne foglalt átfogó ismeretek, a részletes és anatómiailag pontos ábrák a klasszikus művek sorába emelték. A könyv szemelvényes magyar kiadása 1967-ben jelent meg Szentágothai János összeállításában.

Vesalius művét patrónusának, V. Károly német-római császárnak ajánlotta, aki felfogadta őt udvari orvosának, 1553 és 1556 között ideje nagy részét Brüsszelben töltötte, hírneve még tovább nőtt, amikor V. Károly 1556-ban életjáradékkal és grófi címmel jutalmazta.

A tudós 1543-ban könyve kiadásának ügyében járt Bázelben, amikor a városban lefejeztek egy hírhedt bűnözőt. Vesalius a testet nyilvánosan felboncolta, a csontvázat összerakta és a városnak adományozta. A világ fennmaradt legrégebbi anatómiai preparátuma a bázeli egyetem anatómiai múzeumában ma is megtekinthető.

A rendszeres boncolások révén részletesen megismerte az emberi test felépítését, amelyről – hivatásos rajzolók bevonásával – minden addiginál pontosabb és aprólékosabb szemléltető ábrákat készíttetett. Vesalius nagy tekintélyű elődei állításait vitatva és tévedéseikre rámutatva úttörő jelentőségű felismeréseket tett: az emberi test belső működését a szervek elhelyezkedésével magyarázta, a csontvázat az emberi test vázaként határozta meg. Leírta az emberi test összes izmának eredetét, tapadási helyét és funkcióját, a szív négy üregét és azt, hogy minden artéria innen ered. Elsőként ismerte fel a szívműködés és a pulzus közti összefüggést, elsőként írta le a hashártyát, felismerte, hogy az idegek az agyban végződnek és a méhnek csak egy ürege van. Tevékenysége során az anatómia valódi tudománnyá vált, és ez nagy hatással volt a biológia és az orvostudomány fejlődésére.

Versalius 1559-ben feleségével és lányával Spanyolországba költözött, és II. Fülöp udvarának egyik orvosa lett. Utolsó napjairól ellentmondó beszámolók maradtak fenn:  1564-ben a Szentföldre utazott. A legenda szerint az inkvizíció halálra ítélte, mert egy haldokló embert boncolt fel, ám a király a büntetést zarándoklatra változtatta. Valószínűbbnek tűnik, azonban hogy egy önként vállalt szentföldi zarándoklatról hazatérőben a hajón megbetegedett, a tengerészek Zakinthosz szigetén tették partra és ott érte a halál, 1564 júniusában.