Színtiszta igazság

Ritka esetben (sérülés, mérgezés miatt) ugyanis szerzett is lehet a színlátási zavar, tehát életünk során bármikor jelentkezhet. És nem is feltétlenül érinti azonos mértékben mindkét szemet, és elvétve más színekre: a kékre, illetve a sárgára is kiterjedhet.

„Egyszer vizsgálatra jött hozzám egy erősen illuminált férfi – meséli Wenzel Klára, a Budapesti Műszaki Egyetem Mechatronikai, Optikai és Gépészeti Informatika Tanszékének színlátással foglalkozó professzora. – El akartam küldeni, de arra hivatkozott, hogy enyhe fokú örökletes színtévesztését mintha az italos állapot súlyosbítaná, és ezt a gyanúját szerette volna velem ellenőriztetni.”

Legfontosabb érzékszervünk a látás; a színekben kódolt információkból nyerjük a legtöbb adatot: romlott-e a hús, szabad-e az áthaladás a vasúti átjáróban – az elektronikai berendezések kijelzőin megjelenő információkról nem is beszélve. A szemünkbe érkező fényt a retinában elhelyezkedő pálcika- és csapsejtek érzékelik. Előbbiek fényérzékenysége nagyszerű, utóbbiak a színlátás képességét biztosítják. A csapoknak három típusa ismeretes: a zöld, a vörös és a kék szín érzékeléséért felelős receptorok.

Evolúciós érdekesség a csapok kialakulása. „Az ősóceán élőlényeinek csupán a kék színt érzékelő receptorokra volt szükségük. Ám amint kijöttek a szárazföldre, fennmaradásuk, túlélésük kulcsa lett, hogy az új környezet elemeinek észleléséhez a sárga színre érzékeny receptorokra is szert tegyenek. Ám mivel addigra a látásért felelős kromoszómák fejlődése lezárult, az új érzékelősejtek irányítását az X női nemi kromoszóma vette át. Ezért öröklődik a színlátás az X-kromoszómán” – magyarázza Wenzel Klára.

Ugyanezen okból érint a színtévesztés a nőkhöz képest sokkal több – százból nyolc – férfit. A férfiaknak csak egy X-kromoszómájuk van, a nőknek ugyanakkor kettő; ezért ha csupán az egyik X-kromoszómájukon jelentkezik a géneltérés, a nőknél nem mutatkozik színtévesztés – ők pusztán hordozói, átörökítői lesznek a színtévesztést okozó mutáns génnek.

Színlátásunkat alapvetően két képességünk határozza meg. Az egyik az úgynevezett színidentifikáció – vagyis hogy képesek vagyunk-e helyesen megnevezni az egyes színeket, a másik a színdiszkrimináció – azaz hogy meg tudjuk-e különböztetni az eltérő színeket.

A színtévesztésnek két fokozata van: a rendellenes színlátás (anomália) és valamely szín érzékelésének kiesése (anópia). Zöldtévesztés esetén deuteranomáliát illetve deuteranópiát; vöröstévesztés esetén protanomáliát, illetve protanópiát, kéktévesztés esetén tritanomáliát, illetve tritanópiát különböztetünk meg.

A modern világítóeszközök, különösen a napfény színétől jelentősen különböző, kékesfehér led-es fényforrások fölerősíthetik a színlátási zavarokat. „A tanszékünkön kifejlesztett szemüveggel korrigálni tudjuk ezeket az eltéréseket.

A különleges lencse révén a színtévesztők élénkebbnek látják a színeket, és erősebbnek a színek közötti különbségeket. Nagyon megnyugtatja őket, hogy korrigálni lehet színlátási zavarukat, amelyet esetleg fogyatékosságként élnek meg” – mondja Wenzel professzor.

Igen ritkán, tízezerből egy esetben kialakul egy különleges mutáció; emiatt az érintettek egy negyedik csapsejttípussal is rendelkeznek. Az emberek többsége úgy 1–2,5 millió árnyalatot tud megkülönböztetni; a „tetrakromátok” akár százmilliót is. A feltételezések szerint látásuk a madarakéhoz hasonló, vagyis az ibolyántúli spektrumot is észlelik. Ám hiába a többféle csapsejt, a látvány kiértékeléséhez nincs több idegpályájuk, mint az épszínlátóknak, így meg kell tanulniuk, hogyan aknázhatják ki e különleges színérzékelési képességüket.

JÁTSSZON VELÜNK!
Időről időre még azoknak is érdemes tesztelniük színlátásukat, akiknél gyermekkorban vagy pályaalkalmassági vizsgálaton nem észlelt eltérést a vizsgálat. Ebben segítenek ez az online interaktív teszt is. Elvégzésük nem igényel sok időt, nagyjából húsz percig tart. (klikk a képre!)