Játszani is engedd!

Fotó: Profimedia

Gyakorló szülőként engem is foglalkoztatnak ezek a kérdések. Amikor még babák voltak gyerekeim, szinte mindig együtt voltunk, később pedig már, sokszor ők nem igényelték a jelenlétemet, remekül el voltak a játékaikkal, saját, egyedi, kreatív szabadfoglalkozást találtak ki maguknak. Nem volt hiány a fantáziadús elfoglaltságokban, ezért kevésbé díjazták, ha valamilyen szervezett foglalkozásra vittem őket. Így én a szülők azon táborához tartozom, akik szerint a szabad játék prioritást élvez, bár ha a gyermeknek van valamilyen tehetsége azt érdemes kiaknázni. A másik oldalon viszont azok a szülők állnak, akik a szabadidő-beosztás tekintetében jóval szigorúbbak. Ők fontosnak tartják, az iskolai elfoglaltságon felüli külön foglalkozásokat: zene, sport, nyelvtanulás.

Frontiers in Psychology című szaklapban, 2014 nyarán közzétett tanulmány talán mindkét tábor számára elgondolkodtató lehet. A Colorado Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a szervezett időbeosztás hogyan hat a gyermek agyának fejlődésére. Az agyi tevékenységek közül ezért a végrehajtó funkció a felelős. A kutatásban ezt a funkciót egy teszt segítségével mérték és megállapították, hogy a szervezett időbeosztással rendelkező gyerekeknél gyengébben működik.

A Colorado egyetem neurológia professzora Yuko Munakata a tanulmány vezető szerzője elmondja, hogy „a végrehajtó funkciók nagyon fontosak a gyerekeknek.  Az élet sok területén fontos a működése, mivel segíthet abban, hogy a gyerekek képesek legyenek rugalmasan, egyik cselekvésből a másikba váltani, ha mérgesek tudjanak megálljt parancsolni indulataiknak. A végrehajtó funkciók gyermekkori fejlődése hatással lehet a felnőttkori tevékenységekre is például az előadói képességekre, de az egészségre, életszínvonalra, bűnözési hajlamra is.” Ez az első olyan tanulmány, amely tudományosan próbálja bizonyítani, hogy hatással van-e a tervezett illetve a formális szabadidős tevékenység a gyerek agyi fejlődésére.

Az amerikaiak hetven, hatéves gyermek napi időbeosztását kísérték figyelemmel egy időmérleg táblázat segítségével. A táblázatban kategorizálták a szervezett idő, valamint a szabadidős tevékenységet kivéve az alvást, evést, iskolába való eljutást és arra a megállapításra jutottak, hogy az a gyermek, akinek kevésbé van megtervezve a szabadideje, könnyebben határozza meg a céljait, képes önállóan megtalálni az eléréséhez szükséges eszközöket, a szülők nyaggatása nélkül. A táblázatban belekerültek olyan kategóriák is, amelyeknek nem volt egyértelmű a minősítése a szervezettség illetve a szervezetlenség tekintetében. Ilyen például a médiával töltött idő, ez lehet szervezett mozilátogatás vagy kötetlen videojátékozás is. A kutatók azt tapasztalták, ha ezeket a kérdéses tevékenységeket kiveszik a vizsgálatokból, akkor is ugyanarra az időmegosztási eredményre jutotnak.

A neuropszichológia eszközeivel vizsgált végrehajtó funkcióval, a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikáján, Tánczos Tímea neurológiai kutató foglalkozik egyik tanulmányában és doktori disszertációjában. A kutató arra a kérdésemre, hogy mi is az a végrehajtó funkció elmondja, hogy a kutatások által bizonyítottan felelősek a figyelmi, kontrolláló folyamatok megfelelő működéséért. „A végrehajtó funkciónak fontos szerepe van a tervezésben, a döntéshozatalban, a célok szelekciójában és az éppen aktuális viselkedés folyamatos megfigyelésében, ezen kívül még az öntudat, az empátia és a szociális érzékenység folyamataiban is. Közreműködik egy folyamatban lévő cselekvés félbeszakításában és az ahhoz való visszatérésben, a figyelmi folyamatok fókuszálásában”- magyarázza Tánczos Tímea. Mindezen kívül a rugalmas váltásban is (új kérdésre válaszolás, új válasz, új információ). Ez azért lényeges a gyerekek számára, mert így rugalmasan át tudnak váltani egyik tevékenységből a másikba, nem ragadnak bele egy szituációba. Nem kiabálnak, ha indulatosak és könnyebben elfogadják a késleltetett jutalmazást, azaz türelmesek.

Felnőtteknél is fontos a magas szintű működése, mivel alapja a figyelmi, gondolkodási és problémamegoldási folyamatoknak. Segít abban, hogy választani tudjunk az egész és a részletek között (pl., hogy tudjuk, mikor kell figyelnünk egy nagy képre és mikor kell csak az apró részletekre, tudjunk váltani a kettő között) és képesek legyünk dönteni a verbális-nonverbális és az absztrakt-konkrét között. Nem megfelelő működése akár tanulási zavarokhoz is vezethet. A skizofrénia, depresszió, Alzheimer-kórban szenvedőknél megfigyelhető e funkció deficites működése, mivel a funkció főleg a homloklebenyben zajlik és az említett betegségek jellemzője a homloklebeny károsodása.

Az amerikai kutatók azt fedezték fel, hogy az időbeosztás korrelál a végrehajtó funkcióval, de azt még nem tudták bizonyítani, hogy az időbeosztás arányának megváltoztatása milyen változásokat idézne elő a végrehajtó funkció működésében. Tánczos Tímea hozzáteszi, mivel a Colorado Egyetem kutatói 6 éves gyerekeket teszteltek, fontos tudni, hogy „gyermekkorban a végrehajtó funkciók szekvenciális fejlődésen mennek keresztül és ezek a fejlődési szakaszok egybevágnak a frontális lebeny érésének állomásaival, tehát egy sorozatosan változó területről van szó. Azt is érdemes leszögezni, hogy ebben az életkorban az alvásnak is jelentős szerepe van az egyes kognitív funkciók érésében, a teszteken nyújtott teljesítményben.”

Visszatérve az eredeti kérdésre, vagyis hogy mennyi szabadideje maradjon egy gyereknek?  Legyen arany középút és aknázzuk ki a gyerek tehetségét úgy, hogy maradjon saját maga által felhasznált szabadideje is? Ahogy József Attila: Levegőt című versében is olvashatjuk: „…jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!”

„Legyen arany középút – mondja Tánczos Tímea és ismételten megerősíti -, hogy az állandóan változó környezetben a végrehajtó képességek segítenek minket, gyerekeket és felnőtteket egyaránt, abban, hogy alkalmazkodni tudjunk különböző szituációkhoz, míg ugyanabban az időben le tudjunk gátolni egy oda nem illő viselkedést. A morális és etikus viselkedéshez szintén szükség van rájuk.”