Az elhízás és az idegrendszer

A londoni British Múzeumban látható, Venust ábrázoló szobor, az I. századból.
Fotó: profimedia

A Gallup piackutató cég 2015 februárjában közzétett tanulmányából kiderült, hogy 2014-ben tovább emelkedett az elhízottak aránya: a felnőtteknél 27,1 százalékról 27,7 százalékra nőtt, ez az eddig mért legmagasabb érték. A ráta 2005-ben még csak 25,5 százalék volt. Több amerikai, aki eddig túlsúlyosnak számított, „továbblépett” az elhízott kategóriába, a normális testsúlyúak aránya változatlan maradt.

Az elhízással kapcsolatos krónikus betegségek – többek között a 2-es típusú cukorbaj és a magas vérnyomás – mellett a Gallup az elhízás társadalmi következményeivel is számol: a kövérség az alacsonyabb jövedelemmel és a tartós munkanélküliséggel, tehát pénzügyi hátrányokkal is összefüggést mutat. Az adatok alapján a probléma leginkább a lakosság afroamerikai részét érinti. Az elhízottak aránya náluk 2008 óta nagyjából változatlanul 35,5 százalékos.

Az elhízás nem más, mint a szervezet zsírtartalmának kóros felszaporodása, ám e súlygyarapodásnak nemcsak a mértéktelen táplálkozás lehet az oka.

Egy nemzetközi tudóscsoport több mint 90 olyan új génterületet tárt fel, amely magyarázatot adhat arra, miért hajlamosabbak egyes emberek az elhízásra. A kutatók több mint 300 ezer ember génkészletét vizsgálták meg, és ennek alapján alkották meg az elhízás legnagyobb genetikai térképét, amelyet a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban ismertettek.

Állandó mintázatokat keresve kapcsolatot találtak az agyi folyamatokban részt vevő génekkel, ami azt sugallja, hogy az elhízásnak részben neurológiai alapja lehet.  A Humángenetikai vizsgálatokkal folalkozó Giant (Genetic Investigation of Anthropometric Trait) nevű konzorcium a testsúly és a magasság aránya alapján számított testtömegindex (BMI) mögötti genetikát vizsgálta.

A Nature folyóiratban közzétett másik tanulmányukban azt kutatták, hogyan befolyásolja a genetika a zsír eloszlását a testen. A hastájék körüli zsír például több egészségi problémát okoz, mint a combokon lévő. Mintegy 33 újonnan megállapított génterületet hoztak összefüggésbe a zsíreloszlással – ami további magyarázatot ad arra, hogy egyes emberek, miért körte alakúak, vagy miért híznak inkább a hasra. Azonosítottak továbbá több mint 60 genetikai területet, amely hatással van a testtömegindexre, megháromszorozva a korábban ismert ilyen génterületek számát. Néhány ilyen terület az idegrendszerrel áll kapcsolatban. Elizabeth Speliotes, a Michigani Egyetem professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint ez utóbbi meglepte őt. „Nem járunk neurológushoz azért, hogy megvitassuk a testsúlyunkat. Amikor az elhízásról beszélünk, általában nem gondolunk az idegrendszerre. Talán nem csupán anyagcserével kapcsolatos állapotról van szó, hanem neurológiai alapja is van a kövérségnek” – nyilatkozta a professzor asszony.

A szakemberek úgy vélik, hogy néhány gén szerepet játszik abban, miként kezeljük az éhségünket, mások az élelmiszer körüli gondolatainkat befolyásolják. Speliotes professzor hangsúlyozta, a feltárt genetikai területek sokfélesége azt jelzi, hogy az elhízásra való hajlam nem egyetlen génhez köthető. „Ezért kevésbé valószínű, hogy egyetlen megoldás az elhízás leküzdésére mindenki esetében működhet. Jelenleg a nem és a életkor alapján adunk általános tanácsokat az egészséges testsúlyra és életmódra. A rendelkezésre álló adathalmaz azonban egy napon segíthet abban, hogy sokkal inkább egyénre szabott tanácsokat adjunk” – mondta a professzor.