A magyar törzsek vándorlásáról

A Feszty-körkép egy részlete
Fotó: Wikipedia

Az Uráltól a Kárpátokig néhány évszázad helyett csupán néhány évtizedig tarthatott a vándorló magyarok útja – vélik újabb régészeti eredmények alapján a magyar őstörténettel foglalkozó kutatók. Vásáry István akadémikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportjának vezetője arra is figyelmeztet, hogy az írott források szűkössége miatt nehéz a bizonyítás.

„Az államalapítást megelőző korai magyar történelemi időkről az elmúlt huszonöt évben hihetetlen mennyiségű új kiadvány jelent meg. Ezek háromnegyed része azonban nem tudományos munkának, inkább fantazmagóriának nevezhető” – értékelte a magyar őstörténeti kutatásokat övező, fokozott figyelmet Vásáry István.

A magyar őstörténet iránti általános érdeklődés, valamint a tudományosan megalapozott szemlélet erősítésének szándéka együttesen járult hozzá, hogy 2012 elején az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban az intézmény munkatársaiból, valamint számos hazai egyetemi és múzeumi kutatóhelyről felkért külső szakértőkből megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport (MŐT). A nyelvészeket, történészeket, régészeket, néprajzkutatókat, népzenekutatókat, antropológusokat és genetikusokat tömörítő, rendszeresen együttműködő kutatók munkáját Vásáry István így összegzi: „Ez egy hálózatszerűen felépülő, lényegében virtuális csoport, hat állandó munkatárssal, valamint a csoporthoz alkalmilag, egy-egy konkrét feladat elvégzésére, csatlakozó tagokból áll, akik az adott téma szakértői.”

Tervezte: Türk Attila; Rajzolta: Nagy Béla

Az akadémikus szerint a magyar őstörténet kutatásában a nyelvtudomány és a történettudomány lényegében elérte határait. Az írott források rendkívül szűkösek: néhány tucat oldalon összefoglalhatók a bizánci és arab feljegyzések. „A feltáratlan régészeti leletanyag azonban hatalmas lehet. Még a Kárpát-medencében is csupán a tárgyak vagy csontok töredéke került elő” – mondta Vásáry István, aki ezért arra számít, hogy a következő időszakban a magyar őstörténeti kutatásokban felerősödhet a régészek szerepe. A MŐT vezetője utalt azokra az ásatásokra, amelyeket Türk Attila régész folytatott helyi szakemberekkel ukrán és délorosz területeken.

Mint kiemelte: a magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása nyomán a kutatók egy új teóriát is megfogalmaztak: a korábban elfogadottnak tartott évszázadok helyett csupán öt-hat évtized alatt tették meg az utat az Urál vidékétől a Kárpátokig. „Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az 5. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította – emelte ki Vásáry István -. Az, hogy az onogur elnevezés (a latin Hungarus) mikortól alkalmazható a magyar törzsekre, egyelőre nem világos, de az biztosnak tűnik, hogy évszázadokkal későbbre datálható a korábban feltételezettnél.”

Vásáry István szerint az utóbbi évtizedekben igazi multidiszciplináris tudományággá vált régészetet a múlt fehér foltjainak feltárásában a természettudományok is segíthetik. „Nehéz például annak eldöntése, hogy egy genetikai vizsgálatban mit mivel hasonlítunk össze. Egy honfoglalás kori sírban talált leletet hiába vetünk össze egy ma a Kárpát-medencében élő ember genetikai mintájával, mert amit magyar népnek nevezünk, az az elmúlt ezer év etnikai keveredésének eredményeként alakult ki.”

A Magyar Őstörténeti Témacsoport eddigi tevékenységét összegezve Vásáry István fontosnak nevezte azokat a havi rendszerességgel tartott tanácskozásokat, amelyeken a kutatók folyamatosan kicserélhetik ismereteiket, tapasztalataikat. Évtizedekre szóló tudományos számvetésnek tartja az akadémikus a 2013-ban „Magyar Őstörténet – Tudomány és Hagyományőrzés” címmel megtartott tudományos konferencia előadásait bemutató kötetet. Az eredményeket sorolva, egyben további terveiket ismertetve, beszélt arról a könyvsorozatról, amelynek első része a honfoglalók viseletét mutatja be. A MŐT tudományos eredményeit népszerűsítő sorozat következő öt kötetében a honfoglalás korának írásos forrásairól, fegyvereiről, a magyarok megtelepedéséről, szellemi, valamint anyagi kultúrájáról olvashatnak az érdeklődők.

Vásáry István úgy véli, annak is elérkezett az ideje, hogy sok ember bevonásával új, korszerű magyar őstörténeti lexikon készüljön. Olyan tudományos mű, amely a 10. századig összegezné szócikkekben a legfontosabb ismereteket.

A magyar őstörténet-kutatásról szólva a MŐT vezetője a szemléletváltás szükségességét hangsúlyozta. „Etnocentrikus szemlélet helyett egy-egy térségre kell összpontosítani” – vázolta a fő irányt az akadémikus. Mint kiemelte, ezáltal – például a kelet-európai térséggel kapcsolatos kutatásokkal – erősíthető a magyar régészet és történettudomány nemzetközi beágyazottsága.