Ember által kreált ellenség?

Fotó: Profimedia

Vajon milyen szerepe lehet a technikának a jövőbeni életünkben?  Stephen Hawking meglehetősen baljóslatú elképzelésének alapját Moore törvénye adja, mely szerint a számítógépek másfél évenként megduplázzák memóriájukat és sebességüket. Hawking jövőképe szerint gyorsabb ütemben fejlődik a technika, mint az ember a maga evolúciójával, így akár alul is maradhatunk egy esetleges megmérettetésben. A mesterséges intelligencia az utóbbi évek egyik legnagyobb szenzációja, fejlesztésébe folyamatosan befektetnek, és egyelőre nem tudni olyan fizikai szabályról, ami megakadályozná, hogy a gépek bonyolultabb számításokat végezzenek, mint az ember. Amikor a technológia elkezdi átvenni a kutatók területeit is, akkor az emberi agy számára érthetetlen és irányíthatatlan fejlesztések is piacra kerülhetnek – legalábbis Hawking szerint.

Váncza József kutató, az MTA SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának vezetője mesélt a gépek és az ember kapcsolatáról:  „Okosnak tartott tárgyak között élünk, elég, ha csak telefonunkra, vagy egyes hűtőszekrényre, mosógépekre gondolunk. Nem kell sokat várnunk, hogy okos legyen az energetikai szolgáltatónk, a közlekedési hálózatunk, maga a városunk. Gyártórendszerekben okos termékek keresik meg és veszik igénybe okos gépek szolgáltatásait, majd találnak gazdára ördöngösen bonyolult, ám sokszor szinte minden emberi beavatkozástól mentes logisztikai és elosztási folyamatok során. Az még kérdéses, hogy éppen egy újabb (a negyedik) ipari forradalom előtt, vagy már az után vagyunk, de az bizonyos, hogy a számítás- és kommunikációs technológiák, a hálózatok és a robotika gyökeresen és végérvényesen átformálják életünket. Az okos rendszerek létrehozásában kulcsszerepet játszik a mesterséges intelligencia. Ha az adott célok elérése érdekében sikeresen felhasználható információt tekintünk tudásnak, akkor a mesterséges intelligencia e tudás számítástechnikai eszközökkel való megragadásának, mozgósításának, gyarapításának és átadásának lehetőségeit kutatja és valósítja meg.”

A gépek a fejlesztéseknek köszönhetően egyre több problémát oldanak meg, egyre hatékonyabban: „A mesterséges intelligencia műszaki alkalmazásaiban az utóbbi két évtizedben általánossá vált az ágens alapú megközelítés, mely a környezetbe ágyazott, célirányos, és racionális feladatmegoldásra és cselekvésre helyezi a hangsúlyt. Ennek lényege, hogy az ágens adott célok elérése érdekében a lehető legjobbat teszi. A környezet változását az ágensnek észlelnie, szükség esetén ahhoz alkalmazkodnia kell – ez alapvetően gépi tanulási probléma. Ehhez felhasználhatja korábbi tapasztalatait, így jó eséllyel egyre nagyobb hatékonysággal oldhatja meg feladatait. A mai fejlett tudásreprezentációs módszereknek köszönhetően döntési helyzetekben hiányos, bizonytalan, akár ellentmondásos ismereteket, illetve óriási adattömegeket is képes kezelni, miközben tekintettel van korlátozott számítási idejére és erőforrásaira.”

Bármennyire is a fantázia termékének tűnik Hawking jóslata, Váncza József szerint is megvan az esélye a robotok előretörésének. „A környezetnek részei lehetnek más ágensek is, melyekkel kapcsolatban állhat, ezekkel versenyre kelhet, vagy éppenséggel együttműködhet. Fizikai környezetben – pl. egy gyárban, raktárban, egy háztartásban – az ágensek robotokká válnak. Az ágens alapú modell mohón és a hagyományos tudományterületi korlátokra tekintet nélkül használ fel minden olyan módszert – legyen az statisztikai, közgazdaságtani, pszichológiai, biológiai vagy alkalmazott matematikai – ami egy feladat mind sikeresebb megoldását ígéri. Ehhez társul a számítási kapacitások technikai civilizációnkban páratlan és töretlen fejlődése, az időközben felgyülemlett óriási méretű adattömeg termővé válása, és hálózatokban az előre nem látható, úgynevezett kibontakozó számítási működési modellek létrejötte. Így immár nem csak a szinte heti gyakorisággal bemutatott mozifilmek, hanem a szakterület vezető kutatói és a tudomány jeles képviselői szerint is megvan a kockázata annak, hogy az ily módon működő intelligens ágensek belátható idővel alkotóik számára is felfoghatatlan bonyolultságú, ugyanakkor önmagukban fejlődőképes és autonóm rendszerekké válnak.”

„Ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia ’Góleme’ ne nőjön alkotója fölébe, fel kell tudni oldani az autonóm, célorientált és együttműködő viselkedés, a lokális és globális kontroll, az előre eltervezett és kibontakozó működés, az információ megosztás, a biztonság és a bizalom dilemmáit. Választ kell találni arra a kérdésre, hogy az automatizálás, ami sok tekintetben könnyíti az életünket, milyen értelmes és megbecsült munkalehetőségeket szüntet meg, valószínűleg mindörökre. A mesterséges intelligencia ezidáig sikeresnek bizonyult abban, hogy kitágította az ember észlelési, információfeldolgozási, beavatkozási és kommunikációs képességeinek határait, hasonlóképpen például ahhoz, amiként egy hidraulikus prés fokozza az izomerőt. A továbbiakban nem kerülhető el, hogy mélyebben megértsük az emberi szellem természetét: az önreflexiót, a kreativitást, az értelem és az érzelem viszonyát, valamint a tudás, a hatalom és az erkölcs kapcsolatát – mindazt tehát, ami a műszaki megközelítésből kimaradt.” – tudtuk meg az MTA SZTAKI laborvezetőjétől.