Az Akadémia 186. közgyűlése

Hogyan illeszkedhetünk be a nagyobb és gazdagabb nemzetek tudományos világába, hogyan zárható ki az ellenségeskedés és a butaság a tudomány világából, mi a kutatók felelőssége a 21. század elején?

Fotó: Wikipedia
„Törekedjünk arra, hogy nemzetünk magyar, de nemcsak magyar, művelt is legyen, s mint ilyen megállja helyét a számban nagyobb, hatalomban erősebb európai nemzetek között” – idézte köszöntőjében Lovász László, az MTA elnöke az Akadémia egyik korábbi elnökét, Eötvös Lorándot a Székház zsúfolásig megtelt dísztermében, MTA 186. közgyűlésén. Mint mondta, azok a kérdések, amelyeket Eötvös Loránd feltett, ma is időszerűek.
A kutatás és oktatás nem vetélytársak
Az akadémikusok feladatairól szólva Lovász László hangsúlyozta, hogy nem csak saját tudásuk gazdagítása a cél, hanem a tudás átadása, közkinccsé tétele is. „Nem bújhatunk vélt vagy akár valós igénytelenség mögé; hinni kell abban, hogy a valódi értékekre van fogadókészség és igény a társadalomban. Ha valahol, akkor itt, a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén el kell mondani, hogy a tudományos kutatás és az oktatás, a kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények nem vetélytársak, hanem egymást feltételező, erősítő és közös célért dolgozó szervezetek. Ugyanígy nem vetélytársak a természettudományok, humán tudományok és művészetek, hanem az emberi kultúra egymást kiegészítő dimenziói.”
A tudomány birodalmában nincs helye áltudományoknak
Az „elefántcsonttoronyba zárkózott” tudósokról és tudományról szólva, az MTA elnöke nyomatékosította, ha a kutatók a napi politika befolyását, a személyes ellentétek érvényesülését, valamint a divatok és gazdasági érdekek nyomását kizárva dolgoznak, akkor azt fogadják el büszkén. A bezárkózás pedig számukra jelentse azt, hogy a tudomány nem engedi birodalmába az áltudományokat, a megrendelésre készülő eredmények igényét, a hamis célok kitűzését, a csalást, az ellenségeskedést és a butaságot, bármilyen nehéz is ezeket kizárni mindennapi életünkből.
Itthon készüljenek a céhremekek
„Néhány évtizede lett divat a globalizálódó világról beszélni, pedig a világ sok száz év óta globális világként működik, csak egyes nemzetek zárkóztak be időnként a maguk alkotta, vagy a rájuk erőltetett korlátok közé” – mondta az MTA elnöke. Felidézte: annak idején a céhlegénynek az otthon befejezett tanulóévek után külhoni vándorutat kellett tennie, és a különböző technikák elsajátítása után hazatérve kellett elkészítenie vizsgamunkáját, hogy felvételt nyerhessen a céhbe. „A mai fiatal kutatók nagy része is külföldi vándorútra indul. Tegyünk meg mindent, hogy itthon tudjanak céhremeket készíteni!”
„A tudomány szabadsága egyben kötelezettséget is ró ránk” – figyelmeztetett az elnök, hozzátéve, hogy ez a felelősség nem csak a közpénzek eredményes és hatékony felhasználását jelenti, hanem az ismeretek átadásának kötelezettségét, és a társadalom igényeinek, kérdéseinek meghallgatását is.
A 186. közgyűlés első napján, 2015. május 4-én, tizenhárom tudós vehette át az MTA Elnöksége által adományozott Akadémiai Díjat. A kiemelkedő tudományos munkásság elismerését jelentő kitüntetéseket Lovász László elnök adta át a díszünnepségen.
Akadémiai Díjat vehetett át:
Csabai István az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék egyetemi tanára a tudományos adatbázisok fejlesztésében és elemzésében végzett multidiszciplináris kutatásaiért.
Jakab Éva, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszék tanszékvezetője, egyetemi tanár a Szerzők, kiadók, kalózok című monográfiájáért. A műben a szerzői tulajdon védelmére vonatkozó társadalmi igény széles körű felmerülésétől, a könyvnyomtatás felfedezésétől és elterjedésétől kezdve kialakult elvi-elméleti megközelítések kritikai elemzését adja, a téma nemzetközi irodalmában megfogalmazott legfontosabb elméleteket és kidolgozóik tevékenységét történeti, filozófiai, társadalmi és gazdasági összefüggésbe ágyazva tárgyalja.
Kőszeghy Péter, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon főszerkesztőjeként, illetve jelentős részének szerzőjeként végzett kiemelkedő tevékenységéért. Munkásságával olyan kézikönyvet és korszerű, folyamatosan bővíthető, javítható, a szakmai közösség tagjainak vitájában kiforrott véleményeket tartalmazó, ellenőrizhető és szabadon hozzáérhető adatbázist hozott létre, amely valamennyi művelődési területen bemutatja a magyarországi keresztény kultúra első kilenc évszázadát.
Miklósi Ádám, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Etológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanár, az állati és emberi viselkedéskutatás nemzetközi szintű műveléséért, az összehasonlító etológiai kutatásokban játszott úttörő szerepéért – különös tekintettel az e területen bevezetett neurobiológiai és genetikai újításokra -, valamint egy új tudományterületnek, az etorobotikának az elindításáért.
Nemes Attila, az MTA doktora. A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ egyetemi docense a noninvazív kardiovaszkuláris képalkotó módszerekkel, kiemelten az echokardiográfia legújabb ágaival kapcsolatos széles körű kutatásaiért, a háromdimenziós echokardiográfia hazai bevezetéséért, a hazai kardiovaszkuláris képalkotó diagnosztika fejlesztésében elért eredményeiért, amelyekkel e kutatásokat a nemzetközi élvonalba helyezte.
Pap Gyula az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar egyetemi tanára a határeloszlás-tételek, a sztochasztikus folyamatok és a matematikai statisztika területén elért, nemzetközileg elismert kutatásaiért. Jelentős utánpótlás-nevelő és iskolateremtő munkássága az egyik legfontosabb pillére a szegedi matematikaoktatásnak.
Patonay Tamás, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Szerves Kémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára a szerves kémiai kutatásban elért kimagasló eredményeiért, az oktatásban és a fiatal kutatók nevelésében kifejtett közel negyvenéves eredményes teljesítményéért, valamint a tudományos közéletben nyújtott munkájáért.
Tuboly Tamás, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar egyetemi tanára, dékánhelyettese. A kutató munkacsoportja élén végzett, a hazai és nemzetközi tudományos és szakmai körök által elismert, kiemelkedő eredményességű és töretlen lendülettel végzett állatorvosi virológiai és immunológiai kutatásaiért, az új vírusokkal és új típusú, növényalapú vakcinákkal kapcsolatos felismeréseiért és elméleti eredményeiért kapta meg az elismerést.
Winkler Gábor, az MTA doktora, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa az építészettörténet, az urbanisztika, a műemlékvédelem és az építészeti tervezés területén kifejtett sikeres és eredményes szakmai, oktatói és kutatói tevékenységéért, a 19. század építészetének kutatása területén végzett iskolateremtő munkásságáért, nemzetközileg is elismert életművéért.
Zsoldos Attila, az MTA levelező tagja, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet kutatóprofesszora a középkori Magyarország történetének feltárásában végzett több évtizedes, nemzetközi mércével is kiemelkedő jelentőségű, iskolateremtő munkásságáért, példaadó szakmai és kutatói kiválóságáért, valamint a Magyarország világi archontológiája 1000-1301 című alapművének elkészítéséért.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseképpen megosztott Akadémiai Díjban részesítette Dobróka Mihályt, a műszaki tudomány doktorát, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Geofizikai és Térinformatikai Intézet egyetemi tanárát, Gyulai Ákost, az MTA doktorát, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Geofizikai és Térinformatikai Intézet Geofizikai Intézeti Tanszék professor emeritusát és Ormos Tamást, az MTA doktorát, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Geofizikai és Térinformatikai Intézet egyetemi magántanárát. A három kutató az inverziós módszerek fejlesztése, sikeres gyakorlati alkalmazása, a több évtizedes fejlesztőmunka hazai és külföldi bemutatása területén elért közös eredményeiért kapta meg a kitüntetést.
Az informatikai képzés és kutatás támogatása terén szerzett érdemei elismeréseként az MTA Vezetői Kollégiuma által adományozott Wahrmann Mór-érmet Bojár Gábor, a Graphisoft SE elnöke vehette át.
A jelentős tudományos munkásságú külhoni magyar tudósok, kutatók elismerésére szolgáló Arany János-életműdíjat a Magyar Tudományos Akadémia Benkő Samunak, az MTA külső tagjának adományozta 2015-ben. A Széchenyi-díjas kutató, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének nyugalmazott főkutatója, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt elnöke a magyar, főként erdélyi származású humán értelmiség szerepének és teljesítményének feltárásáért, valamint azért a több évtizeden át végzett, kiemelkedő kutatómunkáért kapta meg a díjat, amelynek során elkészítette Bolyai János kéziratainak katalógusát, értékelte életútját, levelezését, vallomásait, marosvásárhelyi kéziratait. Munkásságával, szakmai presztízsével jelentősen hozzájárult az erdélyi magyar tudomány fejlesztéséhez. Életműve az erdélyi és egyetemes magyar tudományosság maradandó értéke.
Akadémiai Újságírói Díjban részesült a tudomány népszerűsítése érdekében kifejtett eredményes újságírói tevékenységének elismeréseképpen Molnár Csaba a Magyar Nemzet újságírója, kiemelkedő tudományos ismeretterjesztési tevékenységéért tudományos képzettsége kitűnő szakmai alapot biztosít cikkeihez, amelyeket élvezetes stílusával tesz érdekessé és közérthetővé, így a laikusokat sem rekeszti ki az információkból.
Akadémiai Aranyérmet T. Sós Vera, a magyar matematika kiemelkedő egyénisége, a világhírű magyar diszkrét matematikai iskola egyik megteremtője és nemzetközileg is elismert személyisége kapta. Az életműdíjnak számító rangos kitüntetést az MTA Elnöksége évente egy akadémikusnak adományozza kiemelkedő tudományos, közéleti, tudománypolitikai és tudományszervezői munkássága elismeréseként.
„A matematikával való kapcsolatom pontosan hetvenéves. A középiskolában Gallai Tibor mutatta meg a matematikai gondolkodás lényegét. Ő ébresztett rá arra, hogy a matematika érdekes, izgalmas és szép” – vallja a pályaválasztását meghatározó élményéről T. Sós Vera, aki a kutatást nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak, szenvedélynek tartja.
Az akadémikus úttörő eredményeket ért el, és új kutatási irányokat indított a matematika két különböző ágában, a számelméletben és a kombinatorikában, azokon belül elsősorban az egyenletes eloszlás elméletében, illetve az extremális gráfelméletben.
Nevéhez fűződik az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a rendszeres diszkrét matematika, kombinatorika oktatásának bevezetése. T. Sós Verának nagy érdemei vannak a tudományos utánpótlás nevelésében. Meggyőződése szerint oktatás és kutatás segíti egymást: „Akkor teljes az ezen a pályán eltöltött élet, ha mindkettőre van lehetőség.”
A T. Sós Veráról szóló kisfilm az mta.hu oldalon tekinthető meg.