Az élelmiszer és a csomagolóanyag

Fotó: Profimedia

A csomagolóanyagok kioldódása, laboratóriumi vizsgálata, mikrobiológiai veszélyek, jogi szabályozás – e fontos témaköröket járták körbe, a 2015 októberében tartott konferencián, ahol hatósági és laboratóriumi szakemberek nem csak a csomagolóanyag-gyártók, hanem a nagyközönség számára is rendkívül hasznos tudnivalókat mondtak el – adta hírül a laboratorium.hu.

Zanathy László vegyész, Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok vizsgálata, című konferenciát szervező, független laboratórium ügyvezető igazgatója aznapi reggelijükről mesélt: „Dobozból kiöntött tejet melegítettünk, kinyitottuk a védőgázas csomagolású szalámit, a kisfiamnak az osztálykirándulásra szalvétába csomagoltuk a szendvicset, és műanyagpalackos üdítőt tettünk a hátizsákjába.”

Az a tény, hogy csak ez alatt a fél óra alatt számtalan csomagolt élelmiszerrel kerültünk kapcsolatba, rávilágít arra, miért olyan fontos ezek biztonsága. Az élelmiszer higiéniáját, eltarthatóságát csomagolóanyaggal jobban meg lehet őrizni, mint anélkül.

Hogy mi mindenre jó a csomagolás? Amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól, és fordítva, hosszabb ideig eltarthatóvá teszi, ráadásul fontos, információkat hordoz, valamint marketingcélokat is szolgál – foglalta össze Kovács Ágnes, a laboratórium szakértője. Felhívta azonban a figyelmet a csomagolásból való kioldódást meghatározó diffúzió jelenségére, és annak hőmérsékleti vetületeire. Emiatt fordulhat elő, például, hogy a forró autóban hagyott üdítős palackból hamarább kioldódnak a részecskék a benne tárolt italba. Életünk folyamán 300 grammnyi csomagolóanyagot fogyasztunk el. Nem véletlen tehát, hogy általában a műanyagokat szabályozó rendeletek 95 százaléka ezekre az anyagokra vonatkozik, bár a világon gyártott műanyagoknak mindössze 15 százaléka kerül közvetlenül érintkezésbe az élelmiszerekkel.

Az EU tagállamaiban közvetlenül alkalmazandó az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról szóló 1935/2004/EK rendelet, amely az általános követelményeket és alapelveket határozza meg az FCM (Food Contact Material) anyagokra – mondta el Szilvássy Blanka, a NÉBIH élelmiszer-biztonsági felügyelője.  Magyarországon az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény hatálya kiterjed az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyag, tárgy, eszköz és gép előállítására, higiéniai alkalmasságának, megfelelőségének ellenőrzésére és forgalomba hozatalára is.  Kiemelte, hogy a jogalkotó megpróbálja nyomon követni a csomagolóanyag-gyártók tevékenységét, és a hatóság is igyekszik minél nagyobb figyelmet fordítani erre a területre.

A mikroorganizmusok a mezőgazdaságból, a környezetből, a feldolgozásból egyaránt „hoznak” fertőzéseket, egymással versengve szaporodnak, így kialakul egy termékspecifikus mikrobióta, amely akár hasznos is lehet (joghurt, bor, sör), de általában a termék romlását okozzák és kórokozók is vannak közöttük.  A legfontosabb szempont, hogy a csomagolóanyagok nem lehetnek mikroorganizmusok hordozói – mondta el Tabajdiné Pintér Vera élelmiszer-mikrobiológus, vegyészmérnök, aki hozzátette, hogy az élelmiszer-eredetű megbetegedések a világ lakosságának 30 százalékát érintik.

„Míg a drasztikus tartósító eljárásokat (hőkezelések, tartósítószerek) egyre jobban igyekszünk elkerülni, szeretnénk, ha a feldolgozottsági fok egyre magasabb lenne: a kereskedelem a gyártókat a minőségmegőrzési idő kitolására kényszeríti, éppen ezért új tartósító eljárásokra és új csomagolásokra van szükség. Akárhol nyúlunk is hozzá az élelmiszerhez a mikrobák azonnal alkalmazkodnak ” – emelte ki a szakértő.

Kovács Ágnes elmondta, hogy a laboratóriumban az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagok érzékszervi hatásait, összes és specifikus kioldódási jellemzőit vizsgálják.  A csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő nem kívánt komponensek lehetnek többek között a műanyagok monomerjei, a foto-stabilizátorok, csúszást segítő anyagok, lágyítók, nyomdafestékek és azok iniciátorai, illetve a fémek. Az élelmiszerbe kerülő összes komponens (migráns) mennyiségének meghatározása során kerülnek fókuszba az élelmiszer-utánzó modelloldatok. Ezek élelmiszerek szerepét töltik be, azaz olyan arányban teszik próbára az adott csomagolóanyagot, mint maguk az élelmiszerek. A vizsgálandó tárgyakat ezekkel hozzák érintkezésbe, majd megmérik az oldatba kerülő összes migráns mennyiségét.

A vizsgálatok során mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, a kioldódás megvizsgálásához pedig analitikai méréseket alkalmaznak. A leggyakrabban a lágyítókat, az antioxidánsokat és a nehézfémeket vizsgálják. A speciális kioldódási vizsgálatoknál az élelmiszerekből a modelloldatokba kerülő anyagok kémiai jellemzőit is meghatározzák, azaz konkrét vegyületeket mutatnak ki, és megmérik azok mennyiségét is.

A csomagolóanyagok vizsgálata, a mikrobiológiai veszélyek és a szabályozás mellett a konferencia egyik legérdekesebb előadásában Martin Andrea, a laboratórium szakértője arról beszélt, hogy mi mindennek kell megfelelnie a csomagolóanyag-gyártóknak.

A műanyagalapanyag-gyártóknak nem kell nyilatkozniuk arról, hogy a gyártási körülmények megfelelőek voltak-e a termék kialakítására, azonban fel kell tüntetniük a felhasználási területeket, illetve azt, hogy a termék milyen kioldódási határértékkel rendelkezik. Mindemellett olyan információkkal kell ellátnia a végső műanyagtárgy gyártóját, amelyek segítségével el tudja készíteni a gyártási technológiájáról a megfelelőségi nyilatkozatot (mindezt a már említett 1935/2004-es EU keretrendelet szabályozza).

Számos olyan anyaghoz (például fém, fa üveg) amelyek ugyancsak gyakran kerülnek érintkezésbe ételekkel, sajnos még nincsenek pontos előírások. Talán az lenne a legegyszerűbb megoldás – vélekedett Martin Andrea –, ha az élelmiszeripar számára alkalmazható eszköz gyártója adná ki a megfelelőségi nyilatkozatot. Az előadó beszélt még a nyomon követhetőségről, amelynek igazolását nem csak az élelmiszer-, hanem a csomagolóanyag-gyártónak is fel kell tudnia mutatnia. Mindennek feltétele a megfelelő tételazonosítási képesség, ám a csomagolóanyag-gyártók legalább 50 százaléka ma még nem képes erre. Márpedig amennyiben a beérkező csomagolóanyagot nem azonosítják tételszinten az élelmiszergyártóknál, innentől nagyon nehéz a nyomon követés, a megfelelőségi nyilatkozat kiállítása.

A sci-fibe illő, ám már a gyakorlatban is alkalmazott interaktív csomagolóanyagok érzékelik a hőmérsékletet, a mechanikai behatást, rögzítik az adatokat, választ adnak a termékben végbement változásokról. Az Egyesült Államokban már olyan szenzorokat is beépítettek a csomagolóanyagba, amelyek a kórokozókat is képesek jelezni – mondta el Tabajdiné Pintér Vera.

Egy másik fontos cél, hogy a csomagolóanyagok biológiailag lebomló, természetes polimerek legyenek, illetve az, hogy ehető csomagolásokat fejlesszenek ki.