Ő volt a fizika varázslója

Több mint száz alaklommal láthattuk a televízióban, ahogy szórakoztatva, lelkesedéstől fűtve mutatta be kísérleteit, miközben megértettük és megszerettük a fizikát.

Fotó: Cultiris
Öveges József Kossuth-díjas főiskolai tanár, fizikai szakíró, a természettudományos ismeretterjesztés kiemelkedő alakja, egy egész ország tanára 1895. november 10-én született a Zala vármegyei Pákán.
Korán elhunyt néptanító apjának családja kétszáz év óta tanítóskodott. Anyja négy gyermeket nevelt fel, a fiatal fiú a győri bencésekhez, majd a kecskeméti piaristákhoz járt gimnáziumba. 1912-ben lépett be a piarista rendbe és 1920-ban pappá szentelték. 1919-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen, ezután a piaristák gimnáziumaiban tanított Szegeden, Tatán, Vácott és a fővárosban. 1946-ban kilépett a rendből, egy évig a Közgazdasági Egyetem tanárképző intézetében meghívott, majd rendes fizikatanár lett. 1948-tól 1955-ös nyugdíjazásáig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt.
Első könyvét még Tatán írta 1929-ben, Időjóslás és időmeghatározás címmel, az előfizetőket neki kellett összegyűjtenie, akárcsak száz évvel korábban a magyar íróknak. Az 1950-es évek első felétől írásaival, könyveivel, rádió- és televíziós sorozataival megalapozta az új magyar természettudományos ismeretterjesztést. A bonyolult kísérleteket is olyan egyszerűen magyarázta el, hogy a teljesen képzetlenek is megérthették, ráadásul mindezt egyszerű eszközökkel, egy konyhaasztalon is Öveges tanár úr után csinálhatták. A kísérletező fizikatanítás és a népművelés kiemelkedő szószólója volt, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban (TIT) filmvetítéses előadásokat tartott. 1970-től természettudományi játszóházakat tervezett, ahol szülők és gyermekek együtt ismerkedhettek volna a természet törvényeivel. A Bocskai és Zsombolyai utca sarkán létre is jött a TIT Természettudományi Stúdiója, az építkezés azonban elvitte a pénzt, a játszóházra már egy fillér sem maradt. Megszervezte viszont az úgynevezett jelenségbemutató kiállításokat, amelyeken a látogatók is kísérletezhettek; ezek voltak az első interaktív bemutatók Magyarországon.
Szuggesztív tanáregyéniség volt, a televízió 1957-es nyitó programjában már félórás műsort kapott, amelynek igen jó visszhangja volt. Ezután tizenkét éven át mutatta be közérthető, ízes magyar nyelven fizikai kísérleteit a képernyőn, milliók érdeklődését keltve fel a hangtani, hőtani, fénytani és elektromos jelenségek iránt. Havonta jelentkezett műsorával, igazi tévésztár volt, a televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorát is vezette 1958 és 1969 között. 1946-os megalapításától szerzője, később szerkesztője volt az Élet és Tudomány című lapnak, ő hívta életre a Kísérletezzünk és gondolkozzunk című rovatot.
Szilárdan hitte, hogy a vallás és a tudomány megfér együtt és kiegészítő részei a megismerésnek. Megtalálta a tudás átadásának azt a formáját, amit elfogadott a kor kultúrpolitikája, sőt még piarista múltját sem bolygatták.
1948-ban kapott Kossuth-díjat fizikai kísérleti eszközök olcsó előállításáért, 1962-ben Bugát Pál-emlékéremmel, 1970-ben SZOT-díjjal tüntették ki. Több mint harminc kötete jelent meg, válogatott írásai Nagy Öveges-könyv (1989) címmel Simonffy Géza szerkesztésében láttak napvilágot.
1995-ben, születésének századik évfordulóján hozták forgalomba a munkásságának legfőbb értékeit bemutató CD-ROM-ot, amely két fizika tankönyvének teljes szövegét és a Legkedvesebb kísérleteim című videokazetta filmjeinek rövidített változatát is tartalmazza. Szülőfalujában általános iskolát, Budapesten és Balatonfűzfőn középiskolát neveztek el róla. Az általános iskolák nyolcadik osztályosai és a gimnazisták számára meghirdetett fizikai tanulmányi verseny az ő nevét viseli.
„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra” – vallotta Öveges professzor.