Kutatás a még jobb fogtömésért

Fotó: Profimedia

A Semmelweis Egyetem Orális Diagnosztikai Tanszék Anyagtudományi Kutatóközpontjának részvételével folyó nemzetközi kutatás eredményét a Nature Communication tudományos folyóirat közölte. A publikáció első szerzője a tanszék tudományos munkatársa, Kun Viviana Tian.

A fogorvostudomány jelenleg a plasztikus fogtömő anyagok három fő típusát különbözteti meg: az amalgámot, az annál lényegesen drágább, fogszínű műanyag kompozit töméseket, valamint az 1972-ben bevezetett, szintén fehér, üveg ionomer cement tömőanyagot. Ez utóbbi a leginkább szövetbarát anyag, megkötött állapotban pedig folyamatosan fluort ad le, mely gátolja a baktériumok enzimeit, így véd a tömés melletti újabb szuvasodás kialakulásától is. Hátránya, hogy jelenleg csak gyermekeknél alkalmazzák, mivel nem elég erős és ellenálló ahhoz, hogy felnőtt őrlőfogakba kerülhessen. A Fogorvostudományi Kar Orális Diagnosztikai Tanszék nemzetközi kutatóhálózatban dolgozó Anyagtudományi Kutatócsoportja ugyanakkor egy speciális vizsgálat segítségével felismerte, hogy atomi szinten mi az oka annak, hogy nem jön létre elég erős kötés – tájékoztatott Dobó Nagy Csaba igazgató, akinek PhD-hallgatója, Kun Viviana Tian a Nature Communication tudományos folyóiratban megjelent publikáció első szerzője.

A biokompatibilitás szempontjából is nagyon előnyös üveg ionomer cement tömőanyag háromnegyedrészt üvegporból, egynegyedrészt poliakrilsavból áll. Az üveg ugyanakkor nem hagyományos nátronüveg, hanem fluoro-alumínium szilikát: a fluor védi a tömést, az alumínium pedig fontos szerepet játszik a kötésben. Az elektronhéj szerkezetének vizsgálatából az derült ki, hogy az alumíniumkötés kialakulása során egy ideig folyamatosan javul a tömőanyag mechanikai tulajdonsága, majd egy bizonyos ponton túl romlik, mivel feszülés alakul ki a molekulák között – ismertette az Atomic and vibrational origins of mechanical toughness in bioactive cement during setting című publikációban megjelent eredményeket az igazgató. A következő lépésben azt vizsgálják majd, hogy milyen lehetőségek vannak a kötés utolsó fázisának megakadályozására vagy arra, hogy esetleg egy más elem behelyezésével ideális formát érjen el az anyag a folyamat végére.

A kutatás során Kun Viviana Tian az Oxford melletti nemzetközi Rutherford Appleton Laboratories neutron központjában elemezte az anyag kötése során a molekulák szerkezetében végbemenő változásokat. „Korábban az anyagok szívósságát ún. roncsolásos módszerekkel határozták meg, mérföldkőnek számít, hogy a kutatócsoport neutronnal való ütköztetést használt erre a célra” – emelte ki Dobó Nagy Csaba.