Éreznek bennünket

Mi az hogy elfogadnak – a természetben oly hasznos érzékeik, csodálatos megfigyelőkészségük és csapatjátékos jellemük révén elképesztő mértékben ránk tudnak hangolódni.

Erre a tényre először Okos Hans, a csodaló hívta fel a figyelmet a 20. század elején. Hans számolt, betűzött, kottázott, pénzérméket azonosított, ismerte a naptárat és az időt, sőt franciául is értett néhány szót – egyszerű kérdésekre patájával kellő számban dobbantva válaszolt.

Sok évvel később a pszichológus Oskar Pfungst fejtette meg a talányt: Hans valójában a kérdező tudattalan testbeszédét – légzését, arca rezdüléseit, izomtónusa változásait – figyelte, mert rájött, hogy a helyes válasznál mindezek árulkodóan változnak. Megtanulta tehát, hogy a „láthatatlan” jelekre építve sikerrel teljesíti a feladatot, és jutalmat kap.

Száz évvel később svéd kutatók Linda Keeling vezetésével izgalmas kísérletben igazolták, hogy az ember belső feszültsége nagyon hat a lóra. Kísérletükben különböző korú és nemű, lovakkal kapcsolatban csekély, illetve nagy tapasztalattal bíró alanyok vezettek vagy lovagoltak különböző korú, nemű és fajtájú lovakat A pontból B-be, 30 méternyi úton. A kísérlet ember- és lóalanyai is szívritmus-számlálót kaptak. Négy alkalommal kellett megtenni a távot; a harmadik után váratlanul közölték a kutatók, hogy az utolsó menetben segítőjük hirtelen ki fog nyitni egy esernyőt, hogy megijessze a lovat. Az ernyő azonban soha nem nyílt ki, az utolsó menet nem különbözött az előzőektől – leszámítva azt a döbbenetes tényt, hogy emberpárja pulzusával szinkronban a lóé is emelkedett!

Zsákmányállatként a lónak örökké a jelenben kellett élnie, ezért nem rágódik a múlton, nem tervez előre. Föloldódni a jelenben – nagyszerű módja ez a meditációnak. Tegyük hát mi is lóvá magunkat egy kicsit!

Tegyük lóvá magunkat!
Ürítsük ki agyunkat, száműzzük fejünkből ügyes-bajos dolgainkat, csupán közvetlen környezetünkre figyeljünk!

Használjuk ki érzékeinket: vegyük észre az apró részleteket, halljuk meg a környezet hangjait, érezzük az illatokat, ízeket, figyeljünk a bőrünket érő finom ingerekre!

Figyeljünk a légzésünkre, szívverésünkre, egyáltalán: testünk árulkodó jelzéseire!

Tulajdonképpen nincs más dolgunk: egyszerűen adjuk át magunkat mindenestül a pillanatnak!