Gyógyító bélférgek

Fotó: Profimedia

David Strachan elmélete szerint nagyobb az allergia kialakulásának esélye, ha életünk első éveiben mániákusan tisztán tartott környezetben élünk, ha nem vagyunk kellőképpen kitéve a természetben hemzsegő kórokozóknak.

Strachan egy másik összefüggésre is felfigyelt: elmaradott helyeken, ahol nincs vezetékes víz és csatornarendszer, ráadásul gyakori a bélférgesség, a népesség körében feltűnően ritkák az autoimmun kórképek és az allergiás tünetek.

A rejtély kulcsa egy ellenanyag: az immunglobulin E (IgE). A bőrben, a légutakban, a belekben támadó kórokozók elleni védekezésben vesz részt ez a fehérje (pontosabban fehérjecsalád), fontos szerepet játszik a paraziták elleni harcban – de azokban az allergiás reakciókban is, amelyeket a pollen, a kutya- és macskaszőr, valamint egyéb, amúgy ártalmatlan anyagok okoznak. A kutatások szerint az IgE eredeti szerepe szerint olyan parazitákkal küzd meg, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy a falósejtek bekebelezhessék őket. A ténykedését kísérő allergiás tünetek (orrfolyás, köhögés, könnyezés, viszketés) pedig arra jók, hogy az élősdit mielőbb „kilakoltassák” a szervezetből.

Az evolúció során némely bélférgek megtalálták a kiskaput – megtanulták mérsékelni az immunrendszer ellentámadását, így jelenlétük észrevétlen maradhat, a fertőzött egészségesnek tűnik (noha vérképe olyan eltéréseket mutat, mint az allergiás betegeké). Ez magyarázhatja Strachan megfigyelését és a tényt, hogy egyes bélférgek gátolják az allergiás és az autoimmun gyulladásos folyamatokat. A jelenséget immár klinikai vizsgálatokkal is sikerült igazolni: a krónikus bélgyulladásban szenvedők panaszai jelentősen enyhültek, olykor meg is szűntek, miután szervezetükbe bélféreg petéit juttatták.