Egy kis arcászat

Fotó: adobe stock / Fotolia

A különbségek dacára egy szempillantás alatt megállapítja, hogy a fotón szereplő lény fajtársa-e, vagy sem, azonosítja a nemét, megítéli hozzávetőleges életkorát (gyerek, felnőtt, idős ember), rasszát, és azt is eldönti, rokonszenvesnek találja-e.

Társas létezésünk, ennélfogva életben maradásunk szempontjából is kulcsfontosságú ez a képességünk, fejlődése pedig már életünk elején megkezdődik. A 12–36 órás baba már megismeri édesanyja arcát – egyáltalán, állhatatosan tanulmányozza az arcszerű képeket. Az arcot ábrázoló
sematikus ábra sokkal inkább le tudja kötni a figyelmét, mint az ugyanazon elemekből felépülő, ám ezeket az elemeket nagyon más, nagyon nem „arcszerű” elrendezésben mutató rajz. A három hónapos csecsemő már meg tudja különböztetni az emberi arcokat, az elkövetkező hónapokban pedig a férfiak és a nők, a rokon- és ellenszenves (például boldogan mosolygó, illetve ijesztően grimaszoló), a gyerek- és a felnőttarcok között is megtanul különbséget tenni. A különbségtételhez érzelmek is társulnak: a gyerekarcokat vonzóbbnak találja, mint a felnőttekét; ha elsősorban nők veszik körül, inkább a női arcokra figyel, ha férfiak gondozzák, főként a férfiarcok iránt mutat érdeklődést.

„Az arcfelismerés képességéért nem egyetlen agyrész, hanem agyi területek egész hálózata felelős – magyarázza Németh Kornél, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának kutatója. – A halántéklebeny alsó-hátsó részében található tekervény kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban, de nem csupán ebben. Ha azonos csoportba tartozó, ismert objektumokat csekély eltérések alapján kell megkülönböztetnünk (például a kutyaszakértő kutyákat vesz szemügyre), szintén ez az agyi területünk kezd fokozott működésbe. Más agyrészek pedig a különféle arckifejezések értelmezését végzik.” A rokonok, barátok, ismerősök arcának látványához számos többletinformációt is társítunk: eszünkbe jut az illető neve, beugranak a vele kapcsolatos emlékek, érzelmek, és ezeket mind agyunk más-más területeiről hívjuk elő.

Bár már kamaszkorunktól képesek vagyunk arra, hogy első pillantásra fölmérjük embertársaink fönt említett ismérveit, a tapasztalatszerzés köre még felnőttkorunkban is számít: a saját rasszunkba tartozók arcát jobban meg tudjuk különböztetni, mint a más rasszúakét, és ugyanez áll a nemi hovatartozásra is. Egyes vizsgálatok szerint a nők kortól és rassztól függetlenül általában több arcot tudnak megkülönböztetni, mint a férfiak, és tovább is emlékeznek rájuk.