Édes élet – víz nélkül
A tartós vízhiány a legtöbb élőlény számára végzetes, ám a parányi medveállatkának meg sem kottyan: a pöttöm kis lény akár több évtizedre képes felfüggeszteni életműködéseit.
Az apró medveállatka évtizedes hibernáció, „üzemszünet” után is életképes maradhat.
Fotó: Profimedia
Szervezetünk sejtjei visszafordíthatatlanul károsodnak, ha kiszáradnak; már az sem segít rajtuk, ha egy idő után ismét vízhez jutnak. A medveállatka viszont újra friss lesz és eleven, ha kedvezőre fordulnak a körülmények. Túlélésének záloga: egy szénhidrát.
Vízhiányos időkben a medveállatka szervezetében egy cukorféleség, trehalóz képződik. A cukormolekulák betöltik a vízmolekulák megüresedett helyét a sejtek és sejtszervecskék határhártyájában, az addig vízmolekulához kötődött, magukra maradt fehérjemolekulák hozzákapcsolódnak a trehalózhoz, így a sejtszervecskék megtartják alakjukat, a sejtek életképesek maradnak. A jelenséget leíró John Crowes, a Kaliforniai Egyetem professzora csak szobahőmérsékleten, csupán pár napig tárolható vérlemezkéken is kipróbálta a medveállatka túlélőmódszerét. A trehalózzal feltöltött, szárítva fagyasztott, majd vízzel összehozott vérlemezkék 85 százaléka sértetlenül úszta meg a kísérletet. Elképzelhető, hogy génmódosítással olyan szárazságtűrő növényváltozatokat is létrehozhatunk majd, amelyek trehalóztermeléssel vészelik át az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váló aszályokat.