Egy magyar csillagász-meteorológus

Fotó: Wikipedia

1842. január 20-án született Pesten egy gazdag felvidéki földbirtokos család egyetlen gyermekeként. A tehetséges, zenei és műszaki érzékkel, jó kézügyességgel megáldott fiú magánúton végezte középfokú tanulmányait. Szülei közigazgatási pályára szánták, 1857-től a pesti egyetemen tanult, a jogtudomány mellett a kémia, az ásványtan és a fizika (ez utóbbi Jedlik Ányos előadásában) kötötték le a figyelmét. 1860-ben Berlinben neves természettudósok, köztük a kitűnő csillagász, Johann Franz Encke óráit látogatta. 1861-ben a Berlini Egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett, ezután nyugat-európai körúton tanulmányozta a neves obszervatóriumokat és az optikai műszereket készítő műhelyeket. Érdeklődésből hajógépészi, hajóskapitányi és mozdonyvezetői képesítést is szerzett.

Szülei kívánságára 1867-ben Komárom megye aljegyzője lett, de a hivataltól hamar megvált, idejét és vagyonát inkább a csillagok tanulmányozásának szentelte. 1869-ben a Komáromhoz közeli ógyallai (ma: Hurbanovo, Szlovákia) birtokán lelkes magánemberként kezdte el építeni csillagdáját. A külföldi műhelyekből hozatott műszereket ő maga is tökéletesítette, később már szinte csak az optikai alkatrészeket vásárolta külföldön, a távcsövek mechanikáját saját műhelyében készítette el. A fényképezés csillagászati alkalmazásában is jelentős eredményeket ért el. Magáncsillagdáját kitartó munkával és tudós munkatársak (köztük Kövesligethy Radó) bevonásával nemzetközi hírű obszervatóriummá fejlesztette.

1871-ben, a megkezdett tudományos megfigyelései során a fizikai csillagászat (asztrofizika) területén ért el fontos eredményeket. A napészlelés mellett a bolygók rendszeres megfigyelésével, a csillagszínképek tanulmányozásával és katalogizálásával, valamint az üstökösszínképek vizsgálatával foglalkozott. Az elsők között sikerült megfigyelnie több meteor színképét. Az elsők között készített üstökösspektrumot, többek között magáról a Halley-üstökösről is. 1887-ben ő írta meg az első asztrofotográfiai kézikönyvet. Lelkesedése másokat is az égbolt megfigyelésére ösztönzött.

Amatőrként került kapcsolatba a meteorológiával is. Ógyallai birtokán már 1867-ben felszereltetett egy meteorológiai észlelőállomást, ahol helyet biztosított a jó barátja, Schenzl Guidó által megalapított Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Központi Intézet földmágnességi méréseket végző műszereinek is. A Schenzl halála után háttérbe szoruló meteorológiai kutatásokat az akadémia 1890-ben a kiváló és állhatatos szervezőként ismert Konkoly kinevezésével kívánta fellendíteni, és ő beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A meteorológiát nagy mezőgazdasági jelentőségére hivatkozva – nem kevés politikai érzékkel – a mezőgazdasági minisztériumhoz helyeztette át, az intézethez csatoltatta a vízügyi szolgálat csapadékmérő állomásait, 1891-ben megindította az időjárás-előrejelző szolgálatot, és térképes napi időjárás-jelentéseket adatott ki. Intézkedéseivel a korábban szerény gazdálkodású intézet költségvetési támogatását tizenötszörösére növelte. Ógyallán helyet adott a megépítendő nagy meteorológiai és szeizmológiai obszervatóriumnak. Huszonegy év után, 1911-ben vonult nyugdíjba, ekkorra készült el az intézet új budapesti székháza, amely ma is az Országos Meteorológiai Szolgálat központja.

A lelkes tudóst az MTA 1876-ban levelező, 1884-ben tiszteleti tagjává választotta, több külföldi társaság, köztük 1881-ben a londoni Royal Astronomical Society is. 1887-ben I. Ferenc József a III. osztályú osztrák császári Vaskorona-renddel tüntette ki, megkapta a Mária Terézia-aranyérmet, 1913-ban a Ferenc József Rend középkeresztje a csillaggal fokozatát.

A politikai életbe 1896-ban Tata országgyűlési képviselőjeként tért vissza, sikerült elérnie, hogy jól felszerelt ógyallai csillagvizsgálóját a magyar állam vegye át. Az 1899. május 16-án kelt ajándékozási szerződés értelmében jött létre az ógyallai Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium, a magyar tudománytörténet első állami kézben lévő csillagászati intézete, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének jogelődje. 1969-től az ógyallai csillagvizsgálóban működik a szlovákiai csillagvizsgálók módszertani központja.

Az obszervatórium alapítója 1916. február 17-én, hetvennégy éves korában Budapesten hunyt el. Emlékét a Konkolya nevű kisbolygó is őrzi.