Magyar kutatók és a gravitációs hullámok

Illusztráció: R. Hurt/Caltech-JPL

A jelenség első közvetlen észleléséhez magyar kutatók is hozzájárultak. A nemzetközi kutatásokban 2007 óta résztvevő kutatócsoport vezetője, Frei Zsolt, a TTK Atomfizika Tanszékének egyetemi tanára válaszolt. Az interjú az ELTE weboldalán jelent meg.

Természetesen a szakember is örül világra szóló felfedezésnek, és mint mondja: „A saját szerepünket semmiképpen sem akarom túlértékelni, hiszen nagyon jól tudom, hogy ez a kutatás és tudományos eredmény több száz ember két évtizedes munkájának köszönhető, valamint elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányának egymilliárd dolláros támogatása révén jöhetett létre. Ha azokat a nagy pályázati támogatásokat nézzük, amelyeket 2006 óta elnyertem, ide sorolva az MTA Lendület Program, az OTKA és az NKFIH pályázatait is, akkor sem hiszem, hogy mi magyarok egymillió dollárnál, azaz két-háromszáz millió forintnál többet költöttünk volna összesen erre a projektre. A kollaboráció összköltségvetéséhez mi magyarok maximum egy ezredrészt adtunk hozzá. Ha azt nézem, hogy ezernél is több szerző jegyzi a felfedezésről szóló cikket, és közöttük kilenc magyarországi magyar társszerző van, akkor ez is csak egy századrésznyi hozzájárulás, viszont a kihozatal mindenképpen jó: ezredrésznyi pénzt költöttünk és századrésznyi a társszerzőség, akkor az átlagosnál tízszer jobb a ráfordítás kihozatala.”

A magyar kutatócsoport sok területen vett rész a kutatásban és még ez tovább folytatódik a jövőben is. A kutatótól mindezt megtudhatjuk: „A LIGO Tudományos Kollaboráció a méréseket végzi, az adatokat gyűjti, kiértékeli, majd ezekről cikkeket ír és azokat prezentálja, illetve közzé teszi. Ez egy igen széles spektrumú munka, melynek minden egyes részében, sőt azon túlmenően is részt vett a magyar csoport. A kötelező feladatokon túl műszert is fejlesztettünk, amit 6 példányban itt gyártottunk le, és az amerikai helyszíneken mi szereltünk be. A tudományos kollaboráció tagjaiként nem kellene speciális hardvert gyártanunk, de megtettük. Ezek olyan inframikrofonok, amelyek a zajszűrést segítik: a LIGO-nál nagyon sok zajt kell szűrni, rengeteg környezeti hatást kell kiküszöbölni ahhoz, hogy a mérések sikeresek legyenek. Ezen túl Raffai Péter kollégámmal, aki az Atomfizika Tanszék adjunktusa, jelkeresési algoritmust és az ehhez tartozó szoftvert fejlesztettünk, így aktívan részt veszünk a jelkeresésben is, sőt, Raffai Péter a livingstone-i vezérlőteremben, három műszakban mérésfelügyeletet is ellátott. Azóta ELTE-s diákjaink, innen az egyetem irodáiból ugyancsak részt vesznek az ügyeletben, hiszen folyamatosan, és hónapokon keresztül figyelni kell a műszereket.

Emellett jelenleg olyan elméletibb jellegű munkát is végzünk, melynek keretében azt tanulmányozzuk, hogy elnyúlt pályán egymás körül keringő kettős rendszerek, fekete lyukak milyen gravitációs hullámjelet bocsátanak ki. A LIGO ilyen típusú jelalakokat még nem keres, az elkövetkezendőkben erre szeretnénk egy algoritmust és megfelelő szoftvert kidolgozni, majd javaslatot tenni a LIGO felé a kutatás kiterjesztésére. Végül pedig meg kell említenem a galaxiskatalógus fejlesztését is, melynek segítségével meg lehet állapítani, hogy abban a tértartományban, ahonnan a gravitációs hullám jele érkezett, milyen galaxisok vannak, melyek a pontos koordinátáik. Ezek meghatározása a mi katalógusunk segítségével történik majd, ami alapján a LIGO javasolni tudja az egyes obszervatóriumoknak, optikai és rádiótávcsöveknek, hogy milyen galaxisokat figyeljenek meg. Hiszen ahonnan a gravitációs hullám érkezett, ott érdemes azt is meghatározni, hogy annak a fizikai folyamatnak, ami a gravitációs hullámot keltette, van-e optikai vagy rádiótávcsővel megfigyelhető, megfelelő párja.”

És, hogy milyen új ajtók nyílhatnak meg a kutatók előtt a jövőben? Ahogy Frei Zsolt mondja a csillagászat egy új eszközt kap, és váratlan és előre meg nem mondható felfedezések is születnek.

Az interjút az ELTE weboldalán olvashatják