Álom, álom, édes álom
Hogy aludt, kedves Olvasó? Jóízűen „fújta a kását”, vagy álmatlanul hánykolódott az ágyban?
Fotó: Ladányi Tamás
Ha az utóbbi történt, és holdtölte volt éppen, ne csodálkozzon. A legújabb kutatások szerint ugyanis a holdfázisok befolyásolják, hogyan alszunk – még akkor is, ha elfüggönyözött, besötétített ablaknál hajtjuk álomra a fejünk. Christian Cajochen svájci kutató, a Bázeli Egyetem munkatársa négy éven át 33 kísérleti alanyt vizsgált alváslaboratóriumában: figyelte agyi tevékenységüket, szemmozgásukat és hormonszintjük alakulását.
A kísérlet eredetileg más célokat szolgált, így maga Cajochen is meglepődött, amikor a mérések eredményeit és a holdfázisok változását egybevetve összefüggést talált a holdtölték és alanyai alvástevékenysége között. A meghökkentő eredmények szerint telihold idején a mélyalvásos szakaszok hossza a szokásos időtartam kétharmadára csökkent, a kísérleti alanyok átlagosan 20 perccel kevesebbet aludtak, és kialvatlanabbnak is érezték magukat. Kiderült, hogy az alvás-ébrenlét ciklusát szabályozó hormon, a sötétben termelődő melatonin szintje ilyenkor jóval alacsonyabb vérükben, mint az újhold idején vizsgált csoport tagjainál (milliliterenként 8,2 pikogramm helyett mindössze 4 pikogramm), és az amúgy este kilenc és éjfél között jelentkező „melatonincsúcs” is mintegy 50 perccel eltolódott.
Cajochen kísérleti alanyai az ágyból nem láthatták a Holdat, ám szervezetük így is érzékelte a holdtölte beálltát. Sok állatról tudjuk, hogy belső ritmusaik bizonyos fokig a holdfázisokhoz igazodnak. Nálunk a „holdhatás” az evolúciós múlt emléke lehet, még azokból a régi időkből, amikor különösen fontos volt az egyedek viselkedésének összehangolása, például a szaporodás sikere érdekében. Nem véletlen, hogy a menstruációs ciklus is a holdfázisokhoz igazodik: többé-kevésbé 28 napos ritmust követ.