Új lehetőség a rák korai diagnosztizálásában

Fotó: Profimedia

A rákellenes kezelések sikere nagyban függ attól, mennyire korán sikerül felismerni a daganatot. Csakhogy a test rejtekében növekvő szövetszaporulat gyakran semmiféle nyilvánvaló tünetet nem mutat. Amíg el nem éri azt a méretet, ami már a környező szöveteket, szerveket elnyomva fájdalmat, funkciózavart vagy egyéb panaszokat okoz, nem tudunk a bajról. Mire magának a daganatnak a tünetei orvoshoz viszik a beteget, a rákos sejtek már valószínűleg számos genetikai változatot hoztak létre, ami megnehezíti a megfelelő terápia kiválasztását.

Így aztán akár a daganatos betegség első jelentkezéséről, akár egy korábbi tumor kiújulásáról van szó, létfontosságú a mielőbbi felismerés és a daganat genetikai jellemzőinek felderítése. De hogyan azonosítsunk egy daganatot, amely még semmilyen érzékelhető jelét nem adja a létezésének? És hogyan vegyünk a genetikai elemzéshez mintát egy daganatból, amelyről azt sem tudjuk, létezik-e?

Bert Vogelstein, a Johns Hopkins Egyetem tumorgenetikai és rákgyógyászati központjának (Ludwig Center for Cancer Genetics and Therapeutics, ) igazgatója világszerte sok más kutatóval együtt úgy gondolja, hogy a fenti kérdésekre adott válasz a vérben rejtőzik.

A daganatokat ugyanis nemcsak fokozott osztódás, hanem a normálisnál magasabb sejtpusztulási ráta is jellemzi, és a szétesőtumorsejtekből kiszabaduló DNS bekerül a vérkeringésbe. Ez a keringő tumor-DNS (cirkuláló tumor-DNS vagy ctDNS) nemcsak a rejtett daganat létéről, de genetikai jellemzőiről is árulkodik.

Vogelstein laboratóriuma csak egy az egyre sokasodó kutatóhelyek közül, amelyek a rák jelentkezésének vagy kiújulásának felismerését, illetve a ráksejtek folytonos változásának nyomon követését lehetővé tévő vérteszt kidolgozásán munkálkodnak. A vér könnyen és viszonylag fájdalommentesen hozzáférhető, tehát a vérminta mint „folyékony biopszia” ideális helyettesítője lehetne a daganatból szúrás vagy műtét útján kinyert hagyományos szövetmintának. Ráadásul a daganat a vérben már jóval azelőtt nyomot hagy, hogy bármely egyéb módszerrel kimutatható lenne.

A tumorból származó DNS többet is elárulhat a daganatról annak puszta létezésénél és méreténél: mivel a tumorra jellemző mutációk is kiolvashatók belőle, ezek alapján megjósolható lehet, hogy a daganat várhatóan válaszolni fog-e egy adott gyógyszeres kezelésre. Az EU központi gyógyszerhatósága, az Európai Gyógyszerügynökség 2015-ben engedélyezett egy szűrővizsgálatot, amely a tüdőrákos betegek véréből határozza meg a daganat válaszkészségét a gefitinib nevű szerre. A gefitinib csak azokra a daganatsejtekre hat, amelyek egy bizonyos mutációt hordoznak, így a vérből kimutatott mutáns DNS indikációt jelent a gyógyszer alkalmazására. Ez azért is jelent fontos előrelépést, mert a tüdőtumorokból nem könnyű szövetmintához jutni: a szúrás nemcsak fájdalmas, de olykor eredménytelen is lehet, ha a kinyert szövetdarab nem tartalmaz elegendő tumorsejtet a diagnosztikus értékeléshez.

Ugyanilyen lényeges, hogy a vérbe kiszabaduló tumor-DNS segítségével követhetővé válik a daganat genetikai jellemzőinek változása a kezelés hatására. Minél jobb – értsd: a tumorsejtek minél nagyobb hányadát elpusztító – gyógyszerekkel rendelkezünk, annál erősebb szelekciós előnyt élveznek azok az alpopulációk, amelyek képesek kitérni a csapás elől. A kezelés nyomán ezért a daganatsejtek újabb és újabb, a gyógyszernek egyre inkább ellenálló genetikai változatokat hoznak létre. Ha a vér ctDNS-frakciójában új, rezisztenciára valló mutációk jelennek meg, az jelzés lehet a fennálló kezelés intenzitásának módosítására, egyúttal a mutációk elemzése segíthet a következő kezelés kiválasztásában.

Bár ezek a kezdeti eredmények a maguk nemében kétségkívül lenyűgözőek, a valódi kihívást nem a már daganattal diagnosztizált és kezelés alatt álló betegek megfigyelése, hanem a klinikailag tünetmentes népesség szűrése jelenti.

További szakértői információ az MTA honlapján.