A kutyaugatás mint zajártalom

Fotó: ELTE

Az ELTE Etológiai Tanszékének és a brazíliai Universidade Federal do Espírito Santo kutatóinak közösen jegyzett tanulmányból – mely az Interaction Studies hasábjain jelent meg – többek között az is kiderül, hogy a férfiakat jobban idegesíti az ugatás, mint a nőket.

A kutyaugatást mint zajszennyezést vizsgáló tanulmány alapötlete a kutatók azon feltételezése, miszerint a biológia értelemben vett „zaj” olyan hangokat jelent, amelyek fontos információtartalommal bírnak az emberek számára, de ezeket a hangokat szinte lehetetlen ignorálni. Ebben a tehetetlenségi állapotban válik idegesítő zajjá az amúgy információban gazdag hangjelzés.

Az elmélet igazolására a hazai és dél-amerikai kutatók összesen 160 résztvevőt teszteltek, akiknek fejenként 27 kutyaugatás-szekvenciát kellett értékelniük. A szekvenciákat eredeti kutyahang-felvételek szétdarabolásával, majd meghatározott hangtani paraméterek – hangmagasság, a hang érdessége, valamint a két vakkantás közötti időszakasz hossza – összeállításával hozták létre. A paraméterekből három fokozatot – alacsony, közepes és magas – alkalmaztak. A magyar és brazil résztvevők minden ugatásszekvencia meghallgatása után döntöttek: mennyire tartják az adott ugató kutyát agresszívnak, félősnek, kétségbeesettnek, vidámnak és játékosnak; valamint azt is, hogy az adott ugatás mennyire idegesítő a számukra.

A brazil és a magyar résztvevők válaszaiból kiderült, hogy nem számít sem etnikum, sem kultúra, a kísérlet résztvevői ugyanúgy reagáltak. Az is kiderült, hogy a férfiakat jobban idegesítik az ugatások, mint a nőket, ennek lehet oka az, hogy például a férfiak kevésbé empatikusak, mint a nők. Egyes tanulmányok szerint a férfiak a gyermeksírásra is erőteljesebben reagálnak, mint a nők. (A gyermeksírás az ember által legkevésbé megszokható természetes „zaj”, jó példája a fontos kommunikációs tartalommal bíró, könnyen zajjá váló hangoknak.) Az eredményekből az is látszik, hogy általában a magas hangon ugató kutyák a legidegesítőbbek, de erősen bosszantók még a mély, érdes, gyors ugatások is vagy azok, amelyekről elsősorban valamilyen negatív belső állapotra következtetünk (félelem, kétségbeesés).

A tanulmány konklúziója, hogy egy hang nemcsak azért lehet idegesítő („zaj”), mert túl hangos, vagy mert túl hosszan hallható, vagy túl hirtelen szólal meg – ezek az úgynevezett fizikai zaj jellegzetes tulajdonságai. Nagyon fontos, hogy bizonyos hangok, így az ugatás is, kommunikációs tartalommal bírnak, amelyeket az ember nem tud egykönnyen ignorálni, és ha nem tud beavatkozni, akkor idegessé válik. A tanulmányban legidegesítőbbnek bizonyuló kutyaugatást a magára hagyott eb produkálta (magas, csengő hang), de egy intenzíven játszó kutya (magas, változó érdességű hang), vagy egy agresszív kutya (mély, érdes, gyorsan lüktető hang) is tud dühítő lenni.

Mivel manapság a városi környezetben soha nem látott sűrűségben élnek kutyák és emberek szorosan „összezárva”, a legtöbb ugatás olyan szituációban jut el a fülünkbe, ahol nem tudunk közbeavatkozni, mivel nem is a saját kutyánk hangját halljuk.