Terápiás kutyák az oktatásban

Palkó, a gyakornok terápiás kutya.

A dolgos négylábúak egyik csoportjába tartoznak az ún. segítőkutyák, míg a másikat pedig a terápiás kutyák adják. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium rendelete pontosan meghatározza e két kategória közötti különbségeket. A legfontosabb, hogy amíg a segítőkutyák életvitelszerűen tartózkodnak gazdáikkal – hisz’ egy sérült személy nem csak egy adott napszakban szorul segítségre -, addig a terápiás kutyák kizárólag „munkavégzés céljából”, például tanítási időben lehetnek jelen egy-egy intézményben.

De ne szaladjunk ennyire előre! Topál József, az MTA TTK Kongitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa az ember-kutya barátság kezdeteiről így vélekedik: „A kutya előbb volt társállat, mint munkára alkalmazott háziállat. A kutya és ember kapcsolata a háziasítás hajnala óta, vagyis több tízezer éve fennáll. A modern kori társállati funkció maximum 100-200 éves.”

Noha a társállat képében joggal sejlik fel előttünk bármelyik házi kedvencként tartott másik faj, ám az ebek a velünk eltöltött évezredek alatt olyan tulajdonságokra tettek szert, mint például a kötődés, Részben ezen adottságuk miatt taníthatóak a kutyák, másrészt pedig azért, mert „a viszony közöttünk és a kutyák között aszimmetrikus: alá-fölérendeltségen alapuló, ahol a kutya egyértelműen dependens (függő)” – vázolta Topál József.

A terápiás kutyák munkája meglehetősen speciális, ezért egyáltalán nem mindegy, melyik egyedet képzik ki. Bármelyik fajta, akármelyik egyede bírhat olyan jellemzőkkel, melyek alkalmassá teszik ilyen feladatok elvégzésére, a szakemberek éppen emiatt a négylábúak egyéni tulajdonságait figyelik: azokat továbbfejlesztve érik el, hogy a kutya megfelelően viselkedjen a későbbi munkája során. „Leggyakrabban a vadászkutyák és a retrieverek között lehet találni terápiás kutyának alkalmas egyedet, mert alapvetően e fajták azok, amelyeket az ember a vele való együttműködésre szelektált – folytatta a szakértő. A leendő terápiás kutyának békés természetűnek kell lennie, de a nyitottság (érdeklik új ingerek) és a magas ingerküszöb egyaránt fontos: ne boruljon ki váratlan, erős ingerektől sem. Egy ilyen kutyából viszonylag könnyen, 3-4 hónapos képzéssel is válhat terápiás állat. A képzés célja, hogy a kutya megfelelő módon irányítható, kontrollálható legyen, és hogy megismerje azokat a sokszor erős és furcsa ingerekkel teli helyzeteket, amelyekkel a terápiás munka során találkozhat.”

Mit kell tudnia egy terápiás kutyának? Íme néhány a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség Egyesület vizsgakövetelményei közül:
– a kutya és a felvezető köszöntése jutalomfalat átadásával, esetleg pacsival
– a kutya körbevétele, érintése, simogatása, ölelése
– ügyességi feladatok: apportírozás (amikor a kutya egy tárgyat vesz a szájába, amit hoz-visz, majd átad valakinek), akadályugrás, kúszás, padon járás, trükkök, ugatás vezényszóra 
-a kutya vezetése alany által pórázon irány- és tempóváltásokkal
A kutya és a gazdája együtt vizsgázik: fontos, ugyanis, hogy kettejük között is meglegyen az összhang, ami közös munkájuk során szintén elengedhetetlen.

Boris Levinson, amerikai gyermekpszichológus írta le először (1961-ben), hogy a pszichoterápiában passzív gyermek elfogadja a kutyát, annak jelenléte oldja félelmét, s ezáltal a szorongó gyerek megnyílik a terapeutának. E megfigyelés az úgynevezett „állat-asszisztált” módszer alapja. Az ilyen foglalkozásokon a kutya segítője, motiválója a tevékenységeknek. Az évek során több fajtája is kialakult az állat-asszisztált tevékenységnek:
Az „állat asszisztált aktivitás” (angol mozaikszóval: AAA – Animal Assisted Activity) olyan pihentető feladatokból áll, melyeknek célja elsősorban az élményszerzés.
Az „állat asszisztált terápia” (AAT – Animal Assisted Therapy) célja a páciensek fizikai, érzelmi, szociális és kognitív fejlesztése.
Az „állat asszisztált oktatás” (AAE – Animal Assisted Education) tulajdonképpen a két iménti kategória osztálytermi változata. Ez szerepel Köböl Erika gyógypedagógus és Topál József etológus, szerzőpáros: Játék vagy munka? A kutyás terápia lehetőségei a tanulásban akadályozott gyermekek fejlesztésében című publikációjában.

Nagy kedvenc a „labdacica” játék. Ezzel a gyerekek szem-kéz koordinációja fejlődik: nem könnyű ugyanis elkapni és átgurítani a másiknak a labdát úgy, hogy Palkó ne szerezze meg azt.

Lássuk, miben tér el a szokásostól egy „kutyás óra”, ahogyan a csongrádi Gr. Széchenyi István Általános Iskola diákjai hívják azokat a tanórákat, ahol Palkó, a 3 éves labrador is részt vesz. Már a terem elrendezése is eltér a megszokottól: az asztalok és a székek oldalt vannak, így egy nagy tér fogadja a diákokat. Az ilyen alkalmakon egy felvezető személy, jelen esetben Szögi Márta, dolgozik együtt az órát tartó pedagógussal. Bár nem feltétel, hogy a felvezetőnek pedagógiai végzettsége legyen (még akkor sem, ha iskolában dolgozik), viszont Márta tanítóként még hatékonyabban tud együttműködni felvezetőként a tanárokkal.

„Minden felvezető a saját kutyájával dolgozik, viszont abban már nagy eltérések vannak, hogy ki hogyan választja ki a kutyáját. Van, aki menhelyről fogad örökbe olyan kutyust, amelyik alkalmasnak tűnik arra, hogy terápiás kutya legyen belőle, de olyan is akad, aki nagyon tudatosan, kimondottan terápiás célra alkalmas kutyát vásárol; megint más pedig hirtelen csak gondol egyet, és az akár több éves családi kutyáját képezi ki. Palkót nem tudatosan választottam terápiás kutyának, egyszerűen egy családi kutyát akartam, nagyjából 3-4 hónapos volt, amikor már tudtam, hogy terápiás kutyát szeretnék belőle nevelni. Palkót nem magam képeztem ki, mert ehhez nem értek, egy kutyakiképző egyesület segítségével dolgoztunk.  A terápiás kutyák képzése a kutyakiképzés egy speciális területe, a habilitációs kutyakiképzők feladata ez” – magyarázta Szögi Márta. A felvezető-kutya páros, Márta és Palkó túl vannak a közös kiképzésen, vizsga előtt állnak. Az iskolában végzett gyakorlat segíti a felkészülést a megmérettetésre.

Palkó a kosárban állatok képeit hozta a gyerekeknek, amit aztán csoportokban válogattak ki a diákok. Az apportírozás, vagyis az, hogy a kutya tárgyakat hoz-visz a szájában, majd átadja azokat valakinek, nem minden fajnak tanítható egyformán könnyen. A vadászkutyák hajlamosabbak erre. Noha Palkó is „apportos fajta”, neki is időbe telt, mire megtanulta, hogy ne roppantsa össze a különböző tárgyakat. A kosárral a szájában ez például kimondottan lényeges szempont.

Még mielőtt elkezdődne a valódi munka, a nebulók kedvükre kérhetnek egy-egy pacsit Palkótól. Az órákon Palkó szerepe, hogy felkeltse – és fenntartsa – a gyerekek motivációját az adott tananyag elsajátításához. Meglepő, de nem csak a feladatok megoldásához szükséges eszközök, így például szó-, vagy számkártyák kiosztásában segédkezik a kutya, hanem a megoldások ellenőrzésében is.  Hogyan? Ha adott esetben, nyelvtan órán, mondjuk az igék csoportosításánál a létigéknek fenntartott kosárba kerül egy olyan szókártya, amin cselekvést kifejező ige van, Palkó vakkantással jelezi a tévedést. Mindezt Márta alig észrevehető kézmozdulatára teszi a kutya. A jól elvégzett feladatokért jutalom jár: a pedagógus dicséretén túl a legügyesebb tanulók maguk utasíthatják trükkökre a négylábút: van, aki azt szeretné, hogy egy dobozkát tartson meg Palkó a hátán, de van, aki azt kéri a kutyától, hogy álljon két lábra, miközben ő fogja Palkó mellső mancsait. A foglalkozás végén a gyerekek lekuporodnak a terem közepén fekvő kutyához, közben verselnek és simogatják Palkót.

A kutya köré szórt jutalomfalatokat párokban gyűjtik össze a gyerekek. Itt számított a gyorsaság, és az is, hogy ne engedjék el egymás kezét a párok tagjai. Ezzel a gyakorlattal fejlődött a gyerekek együttműködő-képessége.

E módszer rugalmasságát mutatja, hogy „minden korosztály számára egyformán előnyös az állat-asszisztált oktatás – mondta Nagy Kata, gyógypedagógus. Az állat-asszisztált foglalkozások gyakorlatilag a gyermek bármelyik képességének fejlesztésében nagy segítséget jelentenek. Palkó ott van testnevelés-, környezetismeret-, magyar-, de még matematika órán is.” A tanórán ugyanazt a tananyagot sajátítják el a diákok, de Palkó jenlétével sokkal inkább játéknak tűnik a tanulás, mintsem kötelességnek. Kizárólag az adott iskola szakembergárdáján múlik, milyen órán veszik igénybe a terápiás kutya és felvezetője közreműködését. Egyedüli szabály az, hogy a tanítási órákat úgy kell szervezni, hogy legalább egy feladat legyen, amikor a kutya passzív, tehát pihenhet.

Igaz-hamis játék. Az igaz állítást Palkó elé, míg a helytelent a plüsskutya előtti kosárba tették a gyerekek. Azonnali, és meglehetősen izgalmas javítási lehetőség, amikor a kutya – a felvezető szinte észrevehetetlen kézjelére – ugatással jelzi az esetleges hibát.

„Nem csak a tanítási órákon, de az egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs célú (közkeletű nevén: fejlesztő) foglalkozásokon is rendkívül nagy segítséget jelent a terápiás kutya jelenléte. Iskolánkban a sajátos nevelési igényű gyerekek közül olvasási, írási, számolási nehézséggel küzdő (diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás), figyelem- és magatartászavaros, valamint látás- és mozgássérült gyerekeket oktatunk integráltan. Az ő számukra kiemelten fontosak a kutyás órák, hiszen ilyenkor hatványozottan adódik lehetőségük a sikerélményre, ami segíti őket a beilleszkedésben, a pozitív önértékelés kialakításában – részletezte a gyógypedagógus. Erre külön hangsúlyt kell helyezni minden fejlesztő foglalkozáson, mert a gyerekek kognitív (gondolkodási) képességei mellett ugyanolyan fontos a szociális készségük fejlesztése (együttműködés, tolerancia, szabálykövetés, türelem…) is. A kutyával muszáj együttműködni. És ezt minden gyerek örömmel, önszántából teszi. Betartják a szabályokat. Javul a magatartásuk. Figyelnek a másikra, segítik egymást. Nő a türelmük, szociális érzékenységük, önuralmuk. Megismerik a kölcsönös elfogadást.
A gyors és azonnali sikerélményeknek köszönhetően pozitív irányban változik az önismeretük, így növekszik az önbizalmuk, csökken a szorongásuk. Könnyebben motiválhatók, figyelmük tovább fenntartható. Itt is igaz, hogy bármelyik foglalkozás megtartható kutya nélkül is, de Palkó jelenléte fokozza a feladatok fejlesztő hatását. Mivel a gyerekek többsége nem csak egy területen küzd nehézséggel, ezért a fejlesztésük igen komplex, egyénre szabott feladat, amit az állat-asszisztált terápia tovább színesít.”

Az állat-asszisztált oktatás egyik lehetséges korlátja, ha a gyerek fél a kutyáktól, amit természetesen maximálisan figyelembe vesznek a szakemberek: ha nem szeretné, nem kell megérintenie az állatot. Másik ilyen körülmény az, hogy a terápiás kutya nem dolgozhat minden nap az első tanítási órától az utolsóig. Meglehet, mindez nincs kőbe vésve: egyszerűen a józan ész diktálja így, ugyanis egy kutya számára megterhelő a sok erős inger, zaj, zsivaj, érintés, ölelgetés, gyömöszölés, amivel dolgos napjain szembesül. Ezt ki kell pihennie. Egy fiatal, energikusabb kutya többet, míg egy idősebb állat kevesebbet dolgozik. Palkó jelenleg hetente kétszer, naponta pedig 3 tanítási órán van bent az iskolában. Mi a megoldás, ha egy intézményben minden nap igénylik a terápiás kutya jelenlétét? Szögi Márta elárulta: „azok a felvezetők, akiknek minden nap szükségük van kutyára, több ebbel dolgoznak, így tudják őket megfelelően pihentetni.”

Akadálypálya: az úgynevezett nagymozgások és a szerialitás (sorrendészlelés) fejlesztésének eszköze. Legkönnyebb változata az, amikor a kutya mutatja meg a gyerekeknek, milyen sorrendben kell végighaladniuk az akadályokon. Ennél nehezebb, amikor minden gyereknek végig kell vezetnie a kutyát a pályán. A legnehezebb és egyben leglátványosabb változat az, amikor a gyerekek maguk alkotják az akadálypálya elemeit, miközben egy társuk vezeti közöttük a kutyát, ahogy a képen is látszik.

A harmadikosok egyöntetű véleménye alapján Palkó nem csak vidámabbá, hanem könnyebbé is teszi a tanulást. Egyikőjük azt is elmesélte, hogy dolgozatírásnál megnyugszik, és jobban tud figyelni, ha megsimogathatja a jószágot. „Ha szomorú vagyok, akkor Palkó odajön, és felvidít engem, de bárki mást is. Nagyon szeretem Palkót, és jó vele dolgozni is. Jobb, amikor órán bent van Palkó, mert úgy vidámabb az óra, meg többet tudok tanulni. Örülök neki, amikor palkós tesióránk van, mert akkor játszunk mindenfélét: Mókusok, ki a házból!-t, faroklopó fogócskát… Palkó bemutatja azokat a feladatokat, amiket megoldunk. Én ezeket nagyon szeretem!” – lelkendezett Rafael Éva Klaudia. Nem volt ezzel máshogyan Kocsis Áron László sem: „Szerintem nagyon jó, hogy itt van Palkó, mert órán dolgozunk vele és közben játszunk is. Amikor nincs bent Palkó kutya, a tesióra egy nagyon kicsit rossz, mert akkor nem lehet nagyon jót játszani. Izgalmasabb az óra, ha Palkó is ott van.”

Gyógypedagógus szakértőnktől azt is megtudtuk, hogy érzékelhetően javultak a „széchenyisek” tanulmányi eredményei, mióta Palkó is bejár az iskolába. Nem mellékesen pedig a diákok felelős állattartásról alkotott fogalma is (ki)alakult a kutyás órák hatására. „Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek rendkívül rugalmasak: látva a többiek lelkesedését, hamar feloldódnak és bekapcsolódnak a kutyás foglalkozásokba. Rövid időn belül kialakul az igényük rá és kifejezetten várják a következőt” – összegezte tapasztalatait Nagy Kata gyógypedagógus.

Írta és fényképezte: Sarusi István