A Nagy Testvér előtt nincs titok

Fotó: Profimedia

Elsőként 1948-ban George Orwell indiai születésű angol író festette le ezt a helyzetet 1984 című művében. Orwell disztopikus (negatív jövőképet felvázoló) regényében egy totalitárius államot egy személyben irányít a pártelnök, Nagy Testvér, aki mindent lát és ellenőriz.

„Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART – hirdette az arc alatt a felírás” – George Orwell

Bár Orwell a 20. századi diktatórikus rendszerek mintájára állította fel ezt a „modellt”. A Nagy Testvér fogalmát ő alkotta meg. Manapság azt mondhatjuk, hogy, ha van egy személy, aki igazán ismeri, „tudja használni” és átlátja a hálózato(ka)t, sok mindent kideríthet rólunk, érzékeny információkat is.

Kétségtelen, hogy a modern infokommunikációs hálózatok rengeteg adatot képesek eltárolni rólunk, akár tudtunk nélkül is. Az internetszolgáltató cégek rutinszerűen rögzítik e-mailjeink, blogjaink tartalmát, az általunk felkeresett webcímeket, Facebook és egyéb online profiljainkat, a telefontársaságok ugyanezt teszik a hívásainkkal, a bankok tudják hol és mikor vásárolunk, mit veszünk és mennyi pénzünk van, ipari kamerák filmeznek a bevásárlóközpontoktól a vasútállomásokig.

A törvényi szabályozás alapján bízunk abban, hogy ezeket az adatokat bizalmasan kezelik, tudományos céllal a kutatók használják ezeket. A hálózatokból nyert információkból elméleti modelleket, viselkedésmintákat állítanak fel, így akár az is kikövetkeztethető, hogy mit teszünk egy fél óra múlva. Felmerül a kérdés, hogy meddig terjedhet a Nagy Testvér kíváncsisága, kell-e félteni a privát szféránkat. Tény, hogy bizonyos fokig megfigyelhetőek vagyunk és kiderülhetnek nemkívánatos dolgok, félni azonban nem érdemes, hisz ez csupán a hálózatosodás hozadéka. Mindazonáltal rendkívül körültekintően kell mérlegelnünk, hogy milyen információt osztunk meg és kivel.

Szinte mindenki csatlakozik hálózatokra valamilyen eszközzel: számítógéppel, mobiltelefonnal, okostelefonnal, tablettel, esetleg okostelevízióval. Ha van digitális kapcsolatunk a világgal, könnyen követhetővé válunk. Egy internetkapcsolattal rendelkező okostelefonnal a zsebünkben a Google minden lépésünket képes percről percre rögzíteni, így visszakereshető, hogy mikor, hol jártunk.

A követésre jó példa az amerikai Where’s George elnevezésű kísérlet, amely a forgalomban lévő bankjegyek útját figyeli. Bárki regisztrálhatja papírpénzét a weboldalon saját irányítószámának és a bankó sorozatszámának megadásával az oldal rögzíti annak hollétét. Az első tulajdonos megjelöli a pénzt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy az követhető, majd elkölti. Az aktuális tulajdonos látja a jelölést, a bankjegy korábbi útját megnézheti és megadja új helyét. A kialakuló láncok, útvonalak olyan mintázatot adnak, ami gyakorlatilag az emberek mozgását modellezi. A kutatók számára ez örvendetes hír, lehet elemezni. Ebben a konkrét esetben például az állapítható meg, hogy a bankjegyek ritkán tesznek meg hosszú utat.

Fenntartásunk mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy mennyi mindent köszönhetünk a hálózatoknak. Töretlen a sikere az e-mailnek, leveleinkhez fájlokat csatolunk, a keresés és az információböngészés kicsivel lemaradva a második az internet-használati statisztikában.

A magyar internetezők kétharmada rendelkezik okostelefonnal vagy tablettel, jelentős részük mobilinternetet is használ. Az ezeken az eszközökön futtatott alkalmazások közül a térkép és a navigáció a favorit, egyre többen tájékozódnak így. Másodikként szerepel az email küldés, de a játékalkalmazások is előkelő helyen vannak. Az utóbbi években elterjedt okostelevíziók is a hálózatosodást segítik. Futtathatunk rajta alkalmazásokat, csatlakozhatunk vele az internetre, sőt telefonálásra is használhatjuk.

A hálózatkutatás napjaink egyik fejlődő tudományterülete. A hálózatokat használó tevékenységeinkkel rengeteg adatot generálunk, amelyekhez a hálózat bármely másik tagja hozzáférhet a megfelelő eszközökkel.

A hálózatok számos gyakorlati kérdésben is segítségünkre lehetnek. Társadalmi változások, környezeti katasztrófák és rizikófaktorok jóslásában, de a járványok és a terrorizmus elleni küzdelemben is eredményesen hasznosíthatók. A járványok esetében például a terjedés egy hálózattal modellezhető és az emberek mozgását, utazásait figyelembe véve megállapítható, hogy hol és hányan fognak megbetegedni, így hatékonyabb a küzdelem a vírus ellen.

A hálózatkutatás sokszínűségét mutatja továbbá, hogy Budapest egyetemein különböző tudományok képviselői foglalkoznak hálókutatási kérdésekkel. Az első gyakorlatias eredmények Vicsek Tamás fizikus (ELTE) és tanítványa, a szintén fizikus Barabási Albert-László (CEU) nevéhez köthetők. A hálózatkutatás alapgondolata onnan eredt, hogy a természetben, „maguktól” kialakuló hálózatok mind hasonló struktúrával rendelkeznek az emberi szervezetben megtalálható neuronhálózatoktól kezdve a globális társadalmi hálózatokig. Ennek a felismerésnek köszönhetően ma már Csermely Péter biokémikus (SOTE) és Letenyei László szociológius, kulturális antropológus (BCE) is hálózatkutatóként dolgozik.