Zoológus, biológus, szexológus
1956. augusztus 25-én hunyt el Bloomingtonban Alfred Kinsey amerikai zoológus, biológus, a szexológia tudományának megalapítója.
Fotó: Wikipedia
A New Jerseyben lévő Hobokenben született 1894. június 23-án. Szigorú erkölcsi előírások szerint élő metodista családból származott, ahol a nemiség még véletlenül sem kerülhetett szóba. Gyerekkorától fogva érdeklődött a természet iránt, ám apja nyomására mérnöknek tanult. Két év után azonban végképp megbizonyosodva arról, hogy ez nem az ő világa és félbehagyta tanulmányait. Biológiát és pszichológiát kezdett hallgatni, 1920-ban szerzett doktori fokozatot a Harvard Egyetemen. Ezután az Indiana Egyetemen a zoológia tanára, kilenc év múlva professzora lett.
A gubacsdarazsakkal, ezekkel az apró, vörös vagy fekete színű, rovarokkal kezdett foglalkozni. Fáradhatatlan megfigyelőként, aprólékosan rendszerező tudósként számos tudományos cikket és két könyvet tett közzé e tárgyban. A világ legnagyobb gubacsdarázs-gyűjteményét hozta létre, amelyet az Amerikai Természettudományi Múzeum őriz. 1921-ben megnősült, a házasságból négy gyermek született.
A tanártársai és felesége által is csak – a Professor Kinsey rövidítéseként – Proknak nevezett Kinsey a harmincas évek közepétől az emberi szexuális viselkedéssel foglalkozott. Hallgatói kérésére házassági kurzust is indított, és előadásai a házasság biológiai vonatkozásairól, a szexről is szóltak.
Kinsey felkészülés közben ébredt rá arra, hogy a tudomány nagyon keveset tud a partnerkapcsolatok szexuális vonatkozásairól. Kollégáival ezért kutatócsoportot alakított, hogy interjúkat készítsenek a hálószobatitkokról, először csak férfiakkal, majd nőkkel is. Ügyelt arra, hogy a kérdezőbiztosok barátságosak legyenek és a hallottakat közömbösen fogadják, kutatási területe a melegbároktól a polgári környezetig terjedt, még pedofilokkal is készített interjút. Módszertanát később számos kritika érte, mert egyes társadalmi csoportok (börtönviseltek, prostituáltak) felülreprezentáltak voltak a mintában. Az is torzította az adatokat, hogy mivel akkoriban a szexualitás tabutéma volt, nem minden társadalmi rétegből voltak hajlandóak részt venni a kutatásban.
1947-ben az egyetemen létrehozta a ma már az ő nevét viselő Szexológiai Intézetet, melynek első igazgatója lett. Az intézet komoly támogatást kapott az egyetemtől, a Rockefeller Alapítványtól és a Nemzeti Kutatási Tanácstól is. Az általa publikált Kinsey-jelentésekben megvetette a modern szexológia alapjait. Az első kötet, A férfiak szexuális viselkedése 1948-ban jelent meg. A több mint 17 ezer interjúból kiderült, hogy a megkérdezettek 67 százalékának volt szexuális kapcsolata a házasságkötés előtt, 58 százalékának házassága idején is volt más nőkkel viszonya, 92 százalékuk végzett időnként önkielégítést, és 40 százalékuknak voltak homoszexuális tapasztalatai. A könyvet lelkes ünneplés és mély felháborodás fogadta, mindenesetre bestseller lett, számos nyelvre lefordították.
Még nagyobb feltűnést keltett az 1953-ban publikált A nők szexuális viselkedése, amely mérföldkőnek bizonyult, hiszen Amerikában először tárgyalta nyíltan a női szexualitás kérdését. A majdnem ezer oldalas, száraz és táblázatokkal zsúfolt könyvből kiderült, hogy az amerikai nők 62 százaléka végzett önkielégítést, csaknem 50 százalékuk már a házasságkötés előtt szerzett szexuális élményeket, és 26 százalék ismert el házasságon kívüli kapcsolatokat. Kitört a botrány, az Európában állomásozó amerikai csapatok könyvtárában tiltólistára került a jelentést, amelyből így is 300 ezer példány kelt el. Kinseyt erkölcstelen perverznek bélyegezték, aki megkérdőjelezi a hagyományos amerikai értékeket, a közvélemény nyomására a Rockefeller Alapítvány megvonta tőle a támogatást.
Kinsey elmélete szerint a szexuális irányultság hagyományos kategóriái helyett (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális) a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála), kell felfogni, melynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultság található. Az emberek többsége a két véglet között helyezhető el, a szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) X kategóriába sorolta. (Kinsey egyébként maga biszexuális volt, amit számos független forrás is megerősített.)
Kinsey munkássága ma is vitákat vált ki, akadnak, akik még szakmai értékét is vitatják. Sokan a szexuális forradalom elindítóját látják benne, mások viszont Amerika megrontóját, aki felelős az AIDS, a pedofília és a pornográfia elterjedéséért. Paul Gebhard, a Kinsey Intézet későbbi vezetője kifinomult statisztikai módszerekkel korrigálta a korábbi minta torzító hatásait, az 1973-ban publikált új jelentés szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére – a friss adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által közöltektől.
Életéről Liam Neeson főszereplésével sikeres film készült 2004-ben, és ugyanebben az évben jelent meg T. Coraghessan Boyle: Belső kör című életrajzi könyve is.