A kutyák hangjukkal méretükre is utalnak

Fotó: ELTE

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai kimutatták, hogy a kutyák az átélt fenyegetettség mértékének függvényében módosítják azokat hanginformációkat, mellyel erejüket, nagyságukat szándékoznak közölni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusainak azt is sikerült elsőként bizonyítani a kísérletekkel, hogy a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nőktől.

Sokak számára ismeretes, hogy a kutya morogni kezd, ha ijesztő, fenyegető helyzetbe kerül. A morgás sok esetben megelőzi a komolyabb agressziót, és jó esetben a szembenálló fél már a morgás hallatán lemond a konfrontációról. Az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak korábbi vizsgálataiból már ismert, hogy a kutya morgása olyan akusztikai komponenseket tartalmaz, melyek rendkívül pontosan utalnak a kutya testméretére ellenségeskedés, például egy csont őrzése közben. A testméret fontos tényező az agressziós interakciók kimenetele szempontjából, ezért előfordulhat, hogy a küzdő felek megpróbálják a saját testméretükről kommunikált információt manipulálni. Mivel azonban a hang fizikai paraméterei többé-kevésbé szoros összefüggésben állnak a hangképző szervek anatómiai jellemzőivel (mely utóbbiak pedig az egyed méretétől is erősen függhetnek), a hangban kódolt testméret manipulációja nem könnyű – nincs is rá sok ismert példa az állatvilágból. Az egyik olyan faj, amelynél a vetélkedő felek akusztikai úton „nagyítják” magukat, a nálunk is gyakori gímszarvas. A bikák bőgés közben a gégefő lefelé mozdításával érik el, hogy a kiadott hang a valódinál termetesebb példányra utaljon.

Az Egyetem kutatói friss publikációjukban olyan eredményekről számolnak be, melyekkel a világon elsőként sikerült kutyán (és könnyen lehet, hogy ragadozó fajokon egyaránt) kimutatni, hogy az egyed annak megfelelően módosítja a testméretéről szóló hanginformációt, hogy mekkora fenyegetettséget él át egy agresszióval terhelt (agonisztikus) találkozás során – tehát a kutyák képesek arra, hogy hanggal manipulálják, mekkorának is akarnak látszani.

Az ELTE etológusai a kísérletek során 96 változatos fajtájú, illetve keverék kutya esetében az úgynevezett „fenyegető megközelítés” módszert használták – ennek során a kísérletvezető lassan, a kutyára szegezett tekintettel közelít az állathoz, amely a gazdája mellett tartózkodik pórázra kötve. A kísérletvezető a kutyát két méternyire közelítette meg, miközben a felhangzó morgásokat, illetve a kutya egyéb viselkedéselemeit is rögzítették. Minden kutya két fenyegető személlyel találkozott pár napos különbséggel: a személyek vagy két férfi (kis és nagytermetű), vagy két nő (kis és nagytermetű), vagy pedig egy férfi és egy nő voltak. A háromféle elrendezéssel azt tesztelték, hogy egy fenyegetően közelítő ember esetében annak neme, illetve testmérete hogyan befolyásolja a kutyából kiváltott elhárító és figyelmeztető jelzéseket.

A rögzített morgások számos akusztikai paraméterének elemzését követően kiderült, a kutya védekező reakciója nem függött a fenyegető személyek testméretétől; viszont erősen függött a közeledő ember nemétől. A morgó állat testméretétől függő hangtani paraméterek – elsősorban a hang frekvenciája és formánseloszlása (utóbbi szakkifejezés leginkább a hang öblösségét, teltségét írja le) –, férfi közeledése esetén „nagyobb” kutyára utalnak, mint egy fenyegető nő láttán, azaz egy férfi közeledésekor a kutyák inkább éltek a manipuláció lehetőségével: a kiadott hanggal azt üzenték, hogy nagyobbak, erősebbek. Ezt azonban még az is befolyásolta, hogy az adott kutya milyen családban él: a férfira adott erősebb védekező reakciót olyan kutyák mutatták inkább, amelyeknek hölgy volt a gazdája, vagy vegyes (férfiakból és nőkből álló) családban éltek.

A friss eredmények több szempontból is rendkívül jelentősek. A kutatók elsőként mutatták ki, hogy agonisztikus helyzetben a kutya annak megfelelő méretet kommunikál magáról, amekkora fenyegetettséget észlel. A vizsgálatok elsőként szolgálnak kísérletes bizonyítékkal arra a (közkeletű) elképzelésre is, miszerint a kutyák „jobban félnek a férfiaktól, mint a nőktől”. Azonban nem szabad elfelejteni azt sem – ezt a mostani vizsgálatok is megerősítik – hogy a kutya előzetes tapasztalatai nagyban befolyásolhatják az ellenségesnek tűnő emberekkel szemben mutatott reakciót.

Az ELTE Etológia Tanszékéről Pongrácz Péter egyetemi docens, Bálint Anna PhD-hallgató, Faragó Tamás tudományos munkatárs és Miklósi Ádám egyetemi tanár vett részt a kutatásban.