A világ legrejtélyesebb kézirata hasonmás kiadásban

Illusztráció: Wikipedia

A világon vannak olyan olvasmányok, melyeken az ember nehezen rágja át magát, a történeti források többségét pedig szinte csak a történészek szeretik lapozgatni. Mégis, akad néhány olyan különlegesség, melyek még a szakértőknek is gondot okoznak. A mindmáig megfejthetetlen Voynich-kézirat is ilyen.

Bár a dokumentumot sokan szeretnék alaposabban tanulmányozni, csak a kiválasztottak vehetik kézbe, mivel a legnagyobb biztonságban őrzik a Yale Egyetem ritka iratokat tartalmazó gyűjteményében, a Beinecke Könyvtárban. A helyzet azonban másfél éven belül változni fog.

Egy spanyol kiadó, a Siloé ugyanis 10 évnyi próbálkozás után végre megszerezte az engedélyt a fakszimile kiadásra, így összesen 898 „klónt” fog piacra dobni. A másolatokat úgy készítik el, hogy a legapróbb részletekig hasonlítsanak az eredeti példányra – így még a lapokon látható féregrágta lyukak is megfigyelhetőek lesznek. Eddig nagyjából 300 előrendelést kapott a kiadó, egy-egy dokumentumot 8 ezer dollárért – nagyjából 2 millió forintért – árusítanak majd.

„Ez egy olyan könyv, melynek olyan misztikus aurája van, melyet az első alkalommal észrevesz az ember” – jelentette ki Juan Jose Garcia, a kiadó szerkesztője. Igaz, ami igaz, a dokumentum valóban nem mindennapi.

A világ legrejtélyesebb irata
A Voynich-kézirat több ok miatt is megkeseríti a forráselemzők életét. Egyrészt komoly probléma, hogy a dokumentumot ismeretlen írásjelekkel és ismeretlen nyelven írták, emellett a könyv szerzőjéről, keletkezési helyéről és idejéről sem tudunk biztosat – igaz, egy 2009-es szénizotópos kormeghatározásból kiderült, hogy valamikor a 15. század elején írták meg.

A forrást szinte minden nagyobb 15-16. századi személynek „odaítélték” már, mióta Wilfrid Michael Voynich, az irat későbbi névadója 1912-ben elkezdett foglalkozni a dokumentummal. A munkával olyan híres alakokat boronáltak már össze, mint Roger Bacon, angol ferences gondolkodó; John Dee, matematikus és asztrológus; vagy éppen a reneszánsz egyik legnagyobb figurája, Leonardo da Vinci. Az sem kizárható, hogy a könyv több szerző tollából származik, ahogy az sem, hogy a mű semmi más, csak egy jól összerakott hamisítvány. Az sem lehetetlen, hogy a kézirat szimpla átverés. Ez utóbbi elmélet azonban nehezen áll meg a lábán. Egy 2013-as nyelvészeti vizsgálat a betűk elhelyezkedése alapján arra a konklúzióra jutott, hogy az egyedi jelek egymásutánisága miatt az ábécé összhangban van a létező nyelvekkel. A dokumentum tartalmának tehát minden bizonnyal értelme van.

A forrás tulajdonosairól sem tudunk sokat. Ami egészen biztos, hogy az első ember, aki igazoltan kézbe vehette a dokumentumot, Georg Baresch, 17. századi prágai alkimista volt. Baresch szerint a mű korábbi tulajdonosa II. Rudolf német-római császár lehetett, így az irat már feltehetőleg létezett az 1600-as évek legelején. A 17. század második felében közel 200 évre nyoma veszett a dokumentumnak, történetéből mindössze a Bareschnél töltött éveket, valamint az újrafelfedezése óta eltelt időszakot ismerjük pontosan.

A 234 oldalas, többek közt asztronómiai, biológiai és gyógyszerészeti ábrákat is magába foglaló mű tartalmát azonban még ennél is kevésbé értjük. A legtöbb adatra a szöveg külső megjelenéséből lehet következtetni, így például arra is, hogy a szerző igen határozottan írta a szöveget, tehát feltehetőleg jól ismerte a jellegzetes írásjeleket.

Bár a kézirat rengeteg álmatlan éjszakát okozott a vele foglalkozóknak, mégsem adják fel a titok megfejtését. A Yale könyvtára például naponta ezer olyan e-mailt is kap, melyben újabb és újabb kódtörő jelentkezik saját – eddig minden esetben hibás – megoldásával.

Komoly probléma a megfejtés előtt, hogy kevesen dolgozhatnak az igazi dokumentummal, vagy annak forráshű másolatával. Rene Zandbergen, a dokumentummal foglalkozó blog szerzője szerint a könyvtárban is regisztrált kutatók 90 százaléka az irat digitalizált lapjait vizsgálja, így pedig önhibájukon kívül sok olyan apró, de annál fontosabb részlet felett ugorhatnak át, amely sorsdöntő lehet.

A Siloé projektje talán közelebb hozhatja a tudományt a megfejtéshez. A megjelenésig még nagyjából 18 hónapot kell várni, aki viszont nem feltétlenül kutatói céllal, nem milliós összegért szeretné beszerezni a kéziratot, az beérheti a Yale kritikai megjegyzéseket is tartalmazó, kevésbé élethű változatával. Az egyetem által kiadott verziót novembertől fogják árusítani az Egyesült Államokban.

Forrás: Smithsonian