DNS azonosítással a tengerparti élőlények nyomában

Fotó: Profimedia

Ma már a kutatók képesek az ilyen nyomokat felfedezni, szekvenálni a bennük található DNS-t, majd ez alapján azonosítani, hogy a minta melyik fajtól származik.

A Washingtoni Egyetem és az Északnyugati Halászati Tudományos Központ új közös kutatása ezt a technikát alkalmazta, hogy megvizsgálja, milyen hatással van az emberi tevékenység a környezetre. A szakértők olyan sűrűn lakta tengerparti területeken gyűjtötték be a vízben található mintákat, mint amilyen a Seattle menti partszakasz. Emellett hasonló időjárású, de ritkán lakott területeken is vettek fel adatokat, hogy azokat összevethessék a többi információval.

Az egyetem munkatársai literszámra gyűjtötték be a tengervizet Washington állam északnyugati partján, Puget Soundnál. A mintákat ezután elemezték, kiszűrték a baktériumoknál nagyobb sejteket, majd kivonták a DNS nyomokat.

A szekvenálás után több mint 1 600 egyedi genetikai ujjlenyomatot sikerült elkülöníteni, melyek többsége különböző fajoktól származott. Elmondható, hogy a tengerben az élővilág színe-java otthagyta azonosító jelét, a delfinektől a tengericsillagokon át egészen az emberig.

A vizsgálat végeztével a kutatók arra jutottak, hogy Puget Sound városokban gazdag részén bizonyos fajok sokkal nagyobb számban találhatók meg. Ryan Kelly, a Washingtoni Egyetem tengeri és környezeti ügyekkel foglalkozó adjunktusa szerint meglepő felfedezés, hogy ezeken a területeken kifejezetten gyakoriak a kagylók és az egyéb iszaplakó élőlények.

„A kagylók és azok a társaik, amelyek az iszapban élnek, úgy tűnik, hogy szeretnek a városok közelében élni” – jelentette ki Kelly. A kutató ugyanakkor hozzátette, a jelenség nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember serkentő hatással van a kagylópopulációra. Könnyen elképzelhető, hogy a háttérben az áll, hogy a puhatestűekkel együtt ugyanolyan partszakaszokat preferálunk.

Bár a sűrűbben lakott területeken egyes élőlények gyakrabban fordultak elő, fontos megemlíteni, hogy ezek a régiók sokkal szegényebbek a fajfelhozatalban. A sokszínűség tehát egyértelműen sérül az emberi jelenlét miatt.

A szakértők szerint ez az első kutatás, amely genetikai módszerekkel vizsgálja az urbanizáció és a környezet kapcsolatát. „Mára már van lehetőségünk arra, hogy a vízmintákban található genetikai nyomok segítségével megnézzük az emberi tevékenység ökológiára gyakorolt hatását” – állapította meg Kelly.

A szakértők kiemelték, hogy kutatási módszerük igen időigényes, és nem száz százalékig megbízható. A vizsgálat ennek ellenére sokkal kényelmesebb, mint a hagyományos módszer, melynek során a tudósok egy-egy kiválasztott faj példányait próbálják megtalálni.

Kelly csapata éveket töltött a technika finomításával. Korábbi kutatásaik során sikerült megállapítaniuk, hogy az élőlények DNS-e általában száz méterre sem távolodik el eredeti kilökődési helytől, ahol akár két napig is felfedezhető marad.

Mivel a módszer rengeteget fejlődött, és immár sokkal egyszerűbben használható, mint a hagyományos eljárások, a közeljövőben több hasonló kutatásra is lehet számítani.

Forrás: University of Washington