Orvosi Nobel-díj – 2016

Fotó: Profimedia

Az illetékes bizottság indoklása szerint a Tokiói Műszaki Egyetem molekuláris sejtbiológusa az autofágia, vagyis a sejtekben zajló, leegyszerűsítve „önevésként” emlegetett folyamat kutatásáért kapta meg az elismerést.

Josinori Oszumi 1945. február 9-én született Fukuokában. 1974-ben a Tokiói Egyetemen szerzett Phd-fokozatot, majd három évet töltött a New York-i Rockefeller Egyetemen. Visszatért a Tokiói Egyetemre, ahol 1988-ban megalakította saját kutatócsoportját. 2009 óta a Tokiói Műszaki Egyetem (Tokyo Institute of Technology) professzora.

A 71 éves kitüntetett, aki a hatodik japán születésű orvosi Nobel-díjas és a 23. japán Nobel-díjas, 8 millió svéd koronát kap a díjjal, melyet a hagyományosan december 10-én tartandó ünnepségen, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adnak át.

Oszumi Josinori eredményei vezettek el az autofágia kutatásának jelenleg is zajló forradalmához, ugyanis ő fedezte fel az élesztőben azokat a géneket, amelyeknek a termékei szükségesek az autofág lebontás legfontosabb útvonalához – mondta az MTI-nek Juhász Gábor, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában dolgozó Lendület Drosophila Autofágia Kutatócsoport vezetője a japán tudós orvosi-élettani Nobel-díjára reagálva.

Sokan gondolják, hogy az autofágia pusztán azt jelenti, hogy ha a sejt elkezd éhezni, mindenáron táplálékhoz akar jutni, ezért lebontja önmagát. Ez azonban túlzott egyszerűsítés, az autofágia lényege sokkal inkább a felépülés és a lebomlás dinamikus egyensúlya. Az erről szóló elmélet az 1960-as években látott napvilágot, a jelenséget azonban nehéz volt tanulmányozni, így egészen addig csak keveset tudtak róla, amíg az 1990-es évek elején Oszumi Josinori áttörést nem ért el úttörő kísérleteivel, amelyekkel azonosította az autofágiában alapvető fontosságú géneket. Először élesztőgombákat, majd a későbbiekben emberi sejteket tanulmányozva sikerült megvilágítania az autofágia kifinomult gépezetének alapjait.

Az autofágiakutatás gyakorlati jelentőségéről szólva Juhász Gábor úgy fogalmazott, hogy mivel az eukarióta sejtek saját anyagainak és sejtszervecskéinek a lebontását és újrahasznosítását szolgáló, önmegújító folyamatról van szó, ezért az autofágia csökkent működése egyebek között hozzájárul az öregedés, a rákos megbetegedések és idegsejtpusztulással járó kórképek – Alzheimer-kór, Parkinson-kór – kialakulásához, így a folyamat terápiás befolyásolásával jelentősen javítani lehetne az emberek életminőségét.

Juhász Gábor szerint Magyarországon több kutatócsoport is foglalkozik autofágiakutatással, beleértve saját, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában dolgozó Lendület Drosophila Autofágia Kutatócsoportot.

Kovács Attila, az ELTE TTK Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékének tanára szerint az autofágiakutatásban az eddigi imponáló eredmények ellenére még bőven vannak olyan problémák, alapvető kérdések, amelyek megválaszolását akár újabb Nobel-díjjal is jutalmazhatják. Mint felidézte, Oszumi 1993-ban publikálta az autofágiakutatásban fordulópontot jelentő eredményeit, amelyek nyomán ma már óriási mennyiségű publikáció jelenik meg a folyamattal kapcsolatban, 2004-ben pedig folyóirat is indult Autophagy címmel.

A szakember szerint ma már olyan vizsgálatokat is végeznek, amelyek megalapozzák az autofágia betegségekben mutatkozó hatásának egzakt bizonyítását és az ilyen esetekben a terápiás beavatkozás kidolgozását. „Olyan szereket már próbálnak előállítani, amelyekkel szövettenyészeti sejtekben befolyásolhatók patológiás folyamatok is” – mondta Kovács Attila az MTI-nek, hozzátéve, hogy itt csak az autofágia enyhe serkentése vagy gátlása jöhet szóba terápiás célként, mivel az erős gátlás vagy serkentés maga is kóros hatásokhoz vezethet.

A szakember azt is elmondta, hogy óriási szerepe van az autofágiának az egyedfejlődésben. Erre a leginkább látványos példa a lepke kifejlődése a hernyóból, ami a hernyószervek autofág emésztéséből származó anyagok segítségével megy végbe. Bár mi nem hernyóból fejlődünk, de az emberi fejlődés során is óriási átalakulások mennek végbe, amelyekben az autofágia nélkülözhetetlen. Erről és különösen ennek patológiai szerepéről azonban szinte alig tudunk valamit.

A Juhász Gábor vezette kutatócsoport pesti részlegeként működő ELTE TTK Anatómia, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékén jelenleg a „genetikailag nagyon jól hozzáférhető élőlénynek” számító gyümölcslégy (Drosophila) segítségével folytatnak nemzetközileg is jelentős és eredményes autofágiakutatást.

Az autofágia rendkívül fontos: a már differenciálódott sejtek általa maradhatnak fenn viszonylag sokáig. Ha az autofág rendszer jól működik, hónapokig vagy évekig fenntart egy sejtet – az idegsejtek akár évtizedekig is elélhetnek -, és ezzel nagyon sokat tesz azért, hogy működőképes legyen a szervezet.

Ha az ember nem hagyja se leülni, se túlműködni autofág rendszerét, akkor hozzájárul ahhoz, hogy sejtjei tovább éljenek. Az autofágiát az életmóddal legegyszerűbb szabályozni. Szerény és a fizikai aktivitáshoz mért tápanyagbevitel, valamint a rendszeres testmozgás bizonyítottan aktiválja az autofágiát.