Gondolta volna, hogy a dongók is lehetnek boldogok?

Egy csomag cukorka hatalmas boldogságot tud okozni az embernek. Úgy tűnik, a dongóknál is hasonló a helyzet - igaz, a rovarok érzelme messze nem olyan összetett, mint a mienk.

Fotó: Profimedia
Egy új tanulmányban a kutatók arról számolnak be, hogy a kutatásukban a poszméhek optimistábbak lettek a cukortól. Clint J. Perry, a londoni Queen Mary Egyetem kognitív neuroetológusa és a tanulmány társszerzője szerint természetesen nem lehet azt állítani, hogy a rovarok hozzánk hasonlóan érzékelnék az életet. „De nincs érvünk, hogy azt higgyük, hogy egy alapvető szinten ne éreznének” – tette hozzá a szakember.
Perry két kollégájával, Luigi Baciadonnával és Lars Chittkával azt szerette volna megtudni, hogy vannak-e a dongókban pozitív érzelmek. Hogy ezt felmérjék, a kutatók a kísérletben résztvevő rovaroknak megtanították, hogy ha egy cső bejárata előtt kék szín van, akkor cukros víz, míg ha zöld, akkor egyszerű, íztelen folyadék vár rájuk odabent. A szakértők megmérték, hogy a poszméhek mennyi habozás után szállnak be az alagútba.
A csoport egyik felének azonban extra adag cukrot adtak, majd bevezettek egy új árnyalatot, amely épp a kék és zöld közt helyezkedik el a palettán. A szakértők arra számítottak, hogy az új szín megzavarja majd az élőlényeket.
Ffotó: Clint J. Perry
A kísérlet azt bizonyította, hogy a több cukrot fogyasztó dongók pozitívabbak voltak, jóval kevesebb ideig hezitáltak az ismeretlen árnyalat láttán. Perryék szerint a jelenség az érzelmekhez köthető, és nem a szacharóz nyújtotta energialökethez – a szakértők ugyanis megmérték a rovarok repülési sebességét, és a lassabb döntéshozók semmivel sem voltak lomhábbak.
Úgy tűnik, a dongók érzelemszerű állapotot éltek át. Később a „boldog” rovaroknak olyan anyagot is adtak, amely elvágja a cukor miatt felszabaduló dopamin útját, ezzel pedig az élőlények ismét lassabb döntéshozóvá váltak. Ez is bizonyítja, hogy az állatokra nem fizikailag hatott a szacharóz.
Egy másik kísérletben a szakértők póktámadást szimuláltak. A néhány pillanatig tartó veszély természetesen nem okozott kárt a rovarokban, később folytathatták a táplálékkeresést. A tudósok a teszt előtt néhány dongónak ismét cukrot adtak, és hogyhogy nem, ezek a rovarok sokkal gyorsabban magukhoz tértek a támadás utáni sokkból.
A kutatások rámutattak, hogy a dongók szezámmag nagyságú agyában sokkal több kognitív folyamat játszódik le, mint korábban hittük. A tudósok ugyanakkor óvatosan fogalmaznak azzal kapcsolatban, hogy milyen érzelmeket és érzéseket is tapasztalhatnak meg a rovarok.
Nem szabad kijelenteni, hogy a poszméhek élete örömökben és félelmekben telik, noha a jelek megfelelnek a kritériumoknak. Hogy a rovarok valóban reszketnek-e a félelemtől, ha le akarjuk csapni őket, még kérdéses, az új kutatás mindenesetre megnyithatja az utat egyéb vizsgálatok előtt.
„Értjük, hogy a rovarok, viselkedésükben nem merev gépek. Sokkal bonyolultabbak, mint ahogy azt sokszor gondoltuk” – állapította meg Perry.