Tudományos mérföldkő a barlangi élővilág megismerésében

A barlangi vakgőte
Fotó: Dušan Jelić

Tudásunk a barlangok élővilágáról még ma is igen csekély. Ennek oka, hogy ezek a helyszínek a külvilágtól rejtve annak, neheze megközelítetőek.

A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki: a barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét. A barlangi vakgőte Európa egyetlen barlangi életmódot folytató gerinces faja, kizárólag a Dinári-hegység alatt húzódó barlangrendszerben él. Egyik különlegessége, hogy az egyedek már-már történelminek mondható élethossza, akár a 100 évet is meghaladhatja. A szigorú védelem alatt álló gőtefajt hosszú élete, különös életmódja, pigmenthiányos bőre, visszafejlődött szeme miatt már régóta intenzíven kutatják.

A barlangi vakgőte élőhelyeiről ilyen, és ehhez hasonló formában tör a felszínre a víz.
Fotó: Vörös Judit

Gátat szab azonban a faj védelmének, hogy élőhelyük ne ismert pontosan, nem tudjuk melyik barlangokban él, és hol húzódik elterjedésének határa. A most kifejlesztett módszer ezekre a kérdésekre adhat választ. A vizsgálat azon alapul, hogy az állat DNS-molekulái oldott állapotban a vízbe kerülnek, így ha a barlangból kifolyó vízből merített mintát megfelelően steril körülmények között laboratóriumban elemzik, akkor kimutatható belőle a faj jelenléte. A módszer hosszú és költséges kísérletek eredménye, de megoldást jelenthet más barlangi élőlények kimutatására is. A kutatás eredményeit a rangos PLOS ONE folyóirat közölte.
A tudmányos munkában részt vettek: Vörös Judit herptológus, Márton Orsolya talajbiológus, Benedikt R, Schmist svájci evolúcóbiológus, Gál Júlia Tünde bológus, Dušan Jelić horvát herpetológus.