A magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja

Barabás Miklós litográfiája
Illusztráció: Wikpedia

1817. március 2-án született Arany János magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója több szállal is kötődött az Akadémiához: nem csupán tagja, hanem jutalom- és pályatételeinek gyakori nyertese, valamint 1865-től titoknoka (mai kifejezéssel főritkára), majd a főtitkári hivatal 1869-es megszervezésétől 1877-ig főtitkára is volt.

Arany Jánosnak az intézménnyel való kapcsolatát és ottani, hivatali tevékenységét az mta.hu-n Gábori Kovács József irodalomtörténész mutatja be.

Akadémiai székfoglalóját 1859. október 31-én Zrinyi és Tasso című tanulmányával tartotta. Székfoglalója után eleget kellett, hogy tegyen az akadémikusok szokásos feladatainak is. Ezek közül az egyik legfontosabb az akadémiai pályázatokra beérkezett művek bírálata volt. Összesen 17 alkalommal bírált szépirodalmi és nyelvtudományi pályaműveket, ám bírálatai közül csupán 5 maradt fenn. E vélemények között a költő munkásságának és költészetelméletének ismeretéhez nélkülözhetetlen írások is találhatóak.

A Toldi kézirata. A Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatára beküldött „költői beszély, versben” annyira elnyerte a bírálók tetszését, hogy az eredeti 15 helyett 20 arannyal jutalmazták a szerzőt.
Fotó: Szigeti Tamás/mta.hu

Az Akadémiai album Arany János képével (jobbra lent). A kiadványt az MTA 1865-ben átadott új Székházának avatására jelentették meg.
Fotó: Szigeti Tamás/mta.hu

Arany János 1865–1869 között titoknoki, majd 1870–1877 között főtitkári minőségben segítette az MTA munkáját. A két tisztség lényegében megegyezett; a titoknok megnevezést 1870-ben változtatták főtitkárra. Arany 1865. január 26-i titoknoki megválasztását követően hivatalát már másnap átvette, míg főtitkárrá az 1870. január 17-i elnökválasztó elegyes ülésen választották.

A költő ez idő tájt az Akadémia mindenkori elnöke és másodelnöke után a harmadik legfontosabb pozíciót töltötte be; az ő hatáskörébe tartozott a hivatal ügyeinek intézése.

Ennek megfelelően maga alakította ki titoknokságának szerteágazó munkakörét, ő jegyezte be az egyes üléseken megtartott előadásokat, szerkesztette az Akadémia folyóiratait, intézte a kiadványok ügyeit, bontotta fel a napi postát, s a legtöbb iratra ő fogalmazta meg a választ, amelyet az elnök vagy ő maga írt alá. Arany tehát csaknem másfél évtizeden keresztül látott el fontos tudományszervezői feladatokat, köztük az akadémiai, illetve az Akadémia kezelésében lévő pályázatokkal kapcsolatos ügyintézést is.

Arany 1876-ban megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott főtitkári pozíciójáról, majd lemondását évente megismételte, míg végül az Akadémia 1879-ben elfogadta. Helyzete megkönnyítésére ugyanakkor az intézmény már 1876-ban Gyulai Pált nevezte ki hivatali helyettesének, majd 1877-ben és 1878-ban is egy-egy évre fölmentette hivatali kötelezettségei alól.

Az egykori főtitkári lakás részlete a Magyar Tudományos Akadémia Székházában, az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében
Fotó: Szigeti Tamás/mta.hu

Lemondásának elfogadásakor Lónyay Menyhért akadémiai elnök javaslatára fölkérték szolgálati lakása, valamint fizetése megtartására, illetve a tiszteletbeli akadémiai főtitkári cím elfogadására. A Magyar Tudományos Akadémiának ugyanakkor 1882. október 22-én bekövetkezett haláláig tagja maradt.