National Geographic Magyarország

Egy 2017. március elején megjelent tanulmány arról számol be, hogy a kihalt fajok újraélesztése több kárt okozhat a biológiai sokféleségnek, mint hasznot, ráadásul sokba is kerül.

Balra a 20. század elején kihalt huja (Heteralocha acutirostris), jobbra a jelenleg is élő északi szigeti kokakó (Callaenas cinerea wilsoni). Mindkettő Új-Zéland faunájára jellemző faj, és szerepel a cikkben ismertetett kutatás példafajai között.
Forrás: Wikipedia

Joseph Bennett, a kanadai Carleton Egyetem biológusa és kollégái kutatásairól szóló eredmény a Nature kiadó 2017 januárjában indult Ecology & Evolution című netes folyóiratában jelent meg.

A cikk szerint a környezetvédelmi kiadások további, a fajok újraélesztésének támogatása veszélybe sodorhat olyan fajokat, amelyek még léteznek. A kutatók egy költséghatékony elemzést készítettek. Meghatározták azon fajok számát, amelyeknek védelmét Új Zéland, illetve az ausztráliai New South Wales tartomány erre irányuló költségvetése még megengedhet magának. A költségbecslést a közelmúltban kihalt, illetve hasonló, még létező fajokra alapozták. Eredményeik szerint a nemrég kihalt fajok újraélesztése és visszatelepítése a korábbi élőhelyükre növelheti a helyi biológiai sokféleséget (biodiverzitást), de ha a kormány a 11 legfontosabb kihalt faj visszahozását támogatná, azzal közel háromszor annyi, mintegy 31 meglévő fajtól vonná meg a védelmet. Az öt legfontosabb kihalt faj visszahozásának külső forrásból való finanszírozása több mint nyolcszor annyi, azaz 42 létező faj védelmének a költségét biztosíthatná.

Bár a faj-újraélesztés technológiája még nem áll teljesen rendelkezésünkre, a szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a kihalt fajok visszahozása során érdemes alaposan mérlegelni, hogy milyen fajokat és pontosan hova telepítünk vissza.

Őstulok a Hortobágyi Nemzeti Parkban.
Fotó: Bajomi Bálint

Magyarországon már több mint tíz éve próbálkoznak az 1627-ben kipusztult őstulok (Bos primigenius primigenius) újraélesztésével. A jelenleg is élő szarvasmarhafajták (köztük a szürkemarha) visszakeresztezésével próbálnak az őstulokhoz hasonló állatokat „kitenyészteni”. Az állatok egy hatalmas, körbekerített területen élnek a Hortobágyon „lakótársaikkal”, a fogságban szaporítással megmentett Przewalski-lovakkal (Equus ferus przewalskii) együtt.

Fordította: Lukácsy Dorottya és Bajomi Bálint – www.bajomibalint.hu

#őstulok #przewalski