Kiszámolták a métert, elküldték Magyarországra is

Egy méter a Párizson áthaladó negyed délkör tízmilliomod része - mondta ki a párizsi Konvent 1795-ben. Április 7-én be is vezették az új rendszert. Ma már nem tartjuk pontosnak, inkább a fény útjából számoljuk.

Az ember egy méricskélős faj. Az idő, a tér, a tárgyak mérésének, összehasonlításának igénye egyidős az emberiséggel, mint talán a mondás: a méret a lényeg. Sokáig nem is volt ebből probléma, az elzártan élő közösségek nem csináltak gondot abból, hogy „mennyi az annyi”: könyök, láb, hüvelyk, öl, a mértékegységek az emberi test tulajdonságain alapultak, illetve különböző tárolóedények kapacitásán.
Ezek persze régiónként, országonként is eltértek, átváltásuk komoly kihívást jelentett, de jó ideig az utazó kereskedőkön kívül nem sok embert zavart. Ahogy viszont a technika fejlődésével a világ egyre kisebb hely lett, erősödött az igény a szabványosításra.
A délkör negyedének milliomod része
Egyes matematikusok és csillagászok már a XVI. század végétől felvetették egy decimális mértékrendszer megalkotásának szükségességét, de eredményt csak a mindent megváltoztatni, átírni kívánó francia forradalom hozott. Több ötlet született, végül az 1795-ös Konvent két francia tudós, Mechain és Delambre megoldását fogadta el, 1795. április 7-én vezették be. A görög metron, azaz mérni kifejezésből született métert a Párizson áthaladó negyed délkör tízmilliomod részeként határozták meg.
Több évnyi komoly munka után 1799-ra született meg a végeredmény, a méter hosszát megörökítő etanolokat még abban az évben kiöntötték ónból és platinából, majd a francia levéltárban helyezték el. Gyors hódításról nem beszélhetünk, Franciaországon kívül a méterrendszer csak az 1867-es párizsi világkiállítás után lett népszerű, az egyes államok egymás után tértek át használatára, közben pedig megalakult a Nemzetközi Méter Bizottság.
Ma már a fény útjából számolnak
Az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül vette át az új mértékegységet, a „magyar méterrudat” Nagy Károly csillagász vásárolta meg csillagvizsgálójába 1864-ben, a méterrendszert hivatalosan 1876. január elsejével vezették be.
Idővel kiderült az is, hogy a Párizson áthaladó délkörből számított érték nem pontos, 1889-ben mégis az ősméter hosszát választották alapegységnek. A tudósok pedig mindent megtettek a lehető legpontosabb definíció megalkotására, 1983-tól a méter definíciója így szól: a méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt megtett út hossza.