Alzheimer-kór korai felismerésében segíthetnek a rácssejtek

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kutatói is részt vettek abban a nemzetközi kollaborációban, amely az emberi agy rácssejtjeiről tett közzé közleményt 2017. április 10-én az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában „Kontextus függő téri-periodikus aktivitás az emberi agy entorhinalis kérgében” címmel.

Az egyedülálló kutatásban a tudósok azokat a rácssejteket vizsgálták az emberi agyban, melyeket korábban Edvard és May-Britt Moser írt le rágcsálókban, felfedezésükért pedig 2014-ben Nobel-díjat is kaptak.

A rácssejtek működése mentális térképünk alapja, mert hozzájárul egy olyan, az agyunkban élő virtuális koordinátarendszer kialakulásához, melyben elmozdulásunk pontosan leképeződik. A Moser házaspár kutatásának egyik legfontosabb eredménye volt, hogy kimutatták, e koordinátarendszer léptéke független attól, hogy mekkora az a környezet, amiben az állat van. A kutatókat azonban sokáig izgatta a kérdés, hogy vajon ennyire statikusan működnek-e a rácssejtek az emberben is.

Korábban a rágcsálókon végzett kísérletek alapján megállapították, az agyban a térbeli tájékozódásához szükséges rácssejtek egy koordinátarendszert alkotnak, és sokáig azt hitték, hogy ezek a rácssejtek függetlenek a tér sajátosságaitól.

A mostani kísérletünkben a résztvevők egy tablet PC segítségével különböző méretű virtuális környezetekben tájékozódtak, melyek között volt egy kis hátsó udvar, de olyan nagy tér is, mint a Louvre múzeum egyik belső udvara. Ehhez hasonló kísérletekben a rágcsálók rácssejtjei nem változtatják tüzelési mintázatukat, a mi kutatásunk azonban azt mutatta, hogy embereknél a rácssejtek aktivitása igenis összefügg a környezet méretével. Ez a fontos különbség az emberi kognitív rendszer sokkal komplexebb természetéből következik, ami tehát a mentális térkép kialakításakor figyelembe veszi a környezet sajátosságait is. Vizsgálatunk rávilágít arra is, hogy bár a rágcsálókkal végzett kutatások fontosak az agykutatás szempontjából, ezeket az eredményeket nem mindig lehet egyszerűen kiterjeszteni és általánosítani az emberre – összegezte Nádasdy Zoltán, a PPK egyetemi docense, a Texasi Egyetem kutatója és Török Ágoston, az ELTE PPK oktatója és az MTA-SZTAKI tudományos munkatársa.

A kutatók a jövőben a kísérleteket a virtuális valóság alkalmazásával folytatják. Ez lehetőséget teremt a környezet olyan fokú manipulációjára, amelyet valós környezetben nem lehetne megvalósítani. A szakemberek azt remélik, az új technológia kombinációjával végre bepillantást nyerhetnek az Alzheimer-kór korai felismerésében és kezelésében egyaránt kulcsszerepet játszó agyi terület működésébe, hisz a tájékozódási képesség romlása egyik korai jele a betegségnek.