Nem tűzhányó, hanem poláris felhők hullámzanak a háttérben

Edvard Munch Sikoly című híres képén látható színes légörvényeket a sztratoszférikus felhőknek az északi szélességi köröknél látható ritka formája, a poláris felhők inspirálhatták.

Fotó: Profimedia
Három norvég meteorológus tanulmányát mutatták be 2017. április 24-én, Bécsben egy tudományos konferencián. A kutatók elutasítja azt a korábbi elméletet, amely szerint a tűzfényben pompázó ég megfestésekor az indonéziai Karakatoa vulkán 1883-as kitörése ihlette volna a művészt.
A norvég festő (1863-1944) annak idején elmesélte, hogy éppen sétált, amikor naplementekor az ég hirtelen vérvörös lett: „Sétáltam egy este, az út egyik oldalán terület el a város, a másikon, alattam a fjord. Fáradt és beteg voltam – megálltam, s lenéztem a fjordra. Épp lement a nap, a fellegeket vörösre színezte, mint a vér. Úgy éreztem, hogy egy sikoly tör át a természeten – úgy tetszett, hogy hallom a sikoltást. Megfestettem ezt a képet, a felhőket valódi vérnek festettem. Sikoltottak a színek. Ez lett az Életfríz Sikoly című képem.”
A kutatók szerint a vulkánnal kapcsolatos – 2004-ben az amerikai csillagászok által kidolgozott – elmélet nem állja meg a helyét: egy ilyen látvány többször is megismétlődött volna az 1883-as hatalmas kitörés során. Márpedig a Sikoly első változatát 1892-ben közzé tévő Munch szerint ez a látvány egyszeri élmény volt – érveltek a tudósok.
A Weather című szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban pedig azt írták, a Krakatoa részecskéi inkább sűrű ködöt okoztak volna, mintsem az ég Munch által megfestett hullámzását. „Nagyon valószínű, hogy a Munch által megélt élmény és a híres Sikoly mögött poláris sztratoszférikus felhők álltak” – vélték a szakemberek.
A Föld légkörének legalsó rétege, a troposzféra – ahol a legtöbb időjárási jelenség képződik – felett a földfelszíntől 20-30 kilométernyire télen kialakuló poláris sztratoszférikus felhők igen ritkán láthatók. Helene Muri, az oslói egyetem tanára szerint szokatlan körülmények kellenek a kialakulásukhoz. „Nagyon hideg – mínusz 80 – mínusz 85 Celsius-fok szükséges, míg a sztratoszférában az átlagos hőmérséklet mínusz 60 Celsius-fok. Nedvesség is kell hozzá, ilyenkor apró jégkristályok képződnek, amelyek tükröződnek a lenyugvó nap sugaraiban” – mondta a kutató az Európai Unió földtani konferenciáján.
Az intenzív színek hullámokat formáznak, ezek alkonyat után egy bizonyos időpontban láthatók, míg az alacsonyabban – a troposzférában – lévő felhők szürkület előtt láthatók.
„Ez egy újabb elmélet – hangsúlyozta Helene Muri, aki szerint több más hipotézis is létezik. Pszichológusok szerint egy belső fordulat késztette Munchöt a Sikoly megfestésére. Mi viszont természettudósok vagyunk, és inkább a természetben keressük a válaszokat.”
A cikk szerzői beszámoltak róla, hogy az ilyen típusú felhőkről először az 1870-es számoltak be, a nagyközönség addig nem ismerte a jelenséget, amely igencsak ritka: egy 2014-ben Oslóban megfigyelt hasonló jelenség nagy benyomást tett az emberekre, és innen támad a kutatás ötlete is.