Különleges memóriaterápia segíti a demens betegeket

A memóriaterápiát Angliában is alkalmazzák. Az idős hölgy éppen a régi konyhai eszközöket nézi át.
Fotó: Profimedia

Az emlékek felidézése a terápia része: időutazással próbáljanak meg javítani az intézmény demenciában szenvedő lakóinak képességein, életminőségén.

„Létrehozása első napjától ez a szoba nagy sikertörténet. Az emberek nagyon boldogok, hogy felismerik a régi idők tárgyait, azonnal jól érzik magukat, amint belépnek” – mondta Gunter Wolfram, az Alexa nevű intézmény igazgatója, a nem mindennapi memóriaterápia kitalálója. A 49 éves férfi, aki a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) nőtt fel, véletlenül, az otthon mozitermének egy régi keletnémet motorral való feldíszítésekor ismerte fel, hogy az egykori kommunista giccsek és más emlékezetes tárgyak megnyugvást jelentenek az intézmény mintegy 130 lakójának.

„Ahelyett, hogy a filmet nézték volna, nagyon örültek a motorkerékpárnak. Rögtön emlékeztek arra, miként kell elindítani, és élénken visszaemlékeztek a Balti-tengerhez tett kirándulásokra saját motorjaikon” – magyarázta az igazgató. Ez adta az ötletet, hogy munkatársaival egy egész szobát az 1960-as évek kommunista Kelet-Németországjának stílusában rendezzen be. Bolhapiacokon gyűjtötte össze a bútorokat, még az akkori idők neves mosópormárkáit is beszerezte. Az intézmény lakói annyira megszerették az egykori otthonukra emlékeztető szobát, hogy egyre több időt töltöttek el itt. „Nehéz elképzelni, hogy nem olyan régen, sokan közülük ágyban fekvők voltak, képtelenek voltak egyedül étkezni vagy kimenni a fürdőszobába” – tette hozzá az igazgató.

A szoba látogatói, főként késő hetvenes éveikben járó nők, járókeretüket az egykori keletnémet áruházlánc, a Kaufhalle cégtáblája mellett hagyják, magukra öltik színes nejlonkötényüket, és ahogy 50 éve tették, hozzálátnak teendőikhez. Paprikát, paradicsomot, kolbászt vágnak fel, hogy elkészítsék ifjúkoruk kedvenc magyar ételét, a lecsót, az edényeket egy eredeti, 1960-as évekből való mosogatóban mossák el, régi vasalóval vasalnak és boldogan zümmögnek a lemezjátszóból áradó keletnémet dallamokra.

Az igazgató úgy látja, ezek a régi rutinos tevékenységek hasonló társaságában egy ismert környezetben nyugalommal töltik el lakókat. Egyfajta munkahellyé vált számukra, ahol egész hetüket eltöltik egy új céltudatossággal.

A szoba sikere nyomán az otthon annyira népszerű lett, hogy megtelt a várólistája, és más nyugdíjas otthonok igazgatói Wolfram segítségét kérték saját memóriaterápiájuk kialakításához. A mindennapos időutazások népszerűsége arra ösztönözte az igazgatót, hogy egy második szobát is kialakítsanak, ezúttal az 1970-es évek NDK-jának stílusában.

Az ilyen memóriaterápiák segíthetnek a demenciában – időskori elbutulásban – szenvedő betegek képességeinek, általános jólétének a javításában. Memóriaterápiát gyakran alkalmaznak, mert az előhozza pontosan azt, ami még ott van az emlékezetben, ami még jól működik. Ez fontos ezeknek az embereknek, akik nem érzik jól magukat ebben a világban, mert az nem passzol jelenlegi memóriájukhoz, de van egy környezet, ahol jól érzik magukat – magyarázta Herlind Megges, a berlini Charité kórház gerontológusa.

A beteg életének múltbeli tárgyai, amelyek kellemes érzelmeket váltanak ki belőle, pszichés és kognitív javulást idézhetnek elő. Ezek a betegek gyakran képesek felidézni gyermekkoruk, fiatal felnőttkoruk emlékeit még akkor is, ha rövidtávú memóriájuk cserben hagyja őket – tette hozzá.

A világon több millió idős szenved Alzheimer-kórban és a demencia más formáiban, amikor elvesztik azon képességüket, hogy környezetükre reagáljanak. Ugyan nincs gyógymód ezekre a betegségekre, a kutatóintézetek világszerte igyekeznek egyre jobb módszereket találni a betegségek kezelésére, késleltetni a kezdetét és javítani a demenciában szenvedők életminőségén. „Csak a tüneteket tudjuk kezelni, a betegség okait nem” – mondta Megges.