Évente 10 millió tonna halat pazarolunk el

Heringek
Fotó: Wikipedia

A Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatói a Brit Columbia Egyetem szervezetével, a Sea Around Us-szal együttműködve mutatták ki, hogy az elmúlt évtized során a rossz halászati ​​gyakorlat és a nem megfelelő gazdálkodás miatt a kifogott halak 10 százaléka ment kárba – számol be a Sea Around Us. Ennyi hallal évente 4500 olimpiai szabványmedencét lehetne megtölteni.

Dirk Zeller, a tanulmány vezető szerzője és a Nyugat-Ausztráliai Egyetem szakértője szerint az élelmiszer-bizonytalanság és az emberi táplálkozási problémák korában az eredmények kifejezetten aggasztóak. „Az eldobott halakat jobban is felhasználhatnák” – mondta a kutató.

A halak egy része azért megy kárba, mert a kifogástól megsérülnek és elértéktelenednek, túl kicsi a méretük, nincs halászati szezonjuk, vagy egyszerűen nincs szükségük a halászoknak a fogás egészére.

Zeller hozzátette, sok halat azért dobnak vissza, mert néhány halász a megfelelő mennyiségű fogás után tovább folytatja a halászatot, majd a műszak végén kiválogatja a legjobb minőségű halakat, és csak azokat szállítja a partra.

A tanulmány az elpazarolt állatok mennyiségének alakulását is bemutatja. Míg az 1950-es években „csupán” évi 5 millió tonna ment kárba, az 1980-as években már 18 tonna. Az elmúlt évtized során látványos csökkenés volt megfigyelhető, igaz, így is évi 10 tonna halat pocsékolnak el.

A javulás hátterében a gazdálkodási és technológiai fejlődés állhat, ugyanakkor nem lehetetlen, hogy a valódi ok a halállomány kimerülése. A Sea Around Us egy 2016-os tanulmánya alapján az 1990-es évek óta évente 1,2 millió tonnával esett vissza a kifogott halak mennyisége.

Zellerék úgy vélik, a visszadobás csökkenése valójában annak tudható be, hogy egyszerűen a fogás is kevesebb. Mivel bizonyos területen a túlhalászás miatt már nincs elegendő hal, a flották új régiókat keresnek fel. A szakértők szerint a haligény és halászati problémák áthelyezése komoly következményekkel járhat.

Összeállította: Lugosi Péter