Emésztési zavarral küzd a távoli fekete lyuk
Egy összeolvadó galaxispár elemzése felfedte, hogy mi okozza a nagyobb rendszerben elhelyezkedő szupermasszív fekete lyuk „emésztési zavarát”.
Az NGC 5194 és az NGC 5195 Fotó: NASA, ESA, S. Beckwith
Pár száz millió évenként az NGC 5195 nevű kisebb galaxis nekiütközik egy nagyobb rendszer, az NGC 5194, azaz az Örvény-köd külső karjának – számol be a Királyi Csillagászati Társaság. A két galaxis együtt olyan táncot lejt, melynek végén, több milliárd év múlva egyetlen rendszerré fognak összeolvadni.
Ahogy az NGC 5195 alámerül az Örvény-ködben, az anyag a nagyobb galaxis középpontjában található szupermasszív fekete lyuk felé áramlik, akkréciós korongot hozva létre. A lemez egészen addig növekszik, míg a fekete lyuk nem képes tovább „emészteni” – ekkor az anyag a környező csillagközi térbe lökődik. 2016-ban a Chandra-röntgenteleszkóp felfedezte azokat a sugárzásokat, melyek ennek a „gyomorproblémának” a jelei.
A MERLIN (Multi-Element Radio Linked Interferometer Network) NGC 5194 középpontjáról készült új, illetve a VLA (Very Large Array), a Chandra és a Hubble űrtávcső archív felvételeit felhasználva sikerült részletesen feltárni az anyagkitörések kialakulását és terjedését. A vizsgálatot a Manchesteri Egyetem Jodrell Bank Asztrofizikai Központ munkatársai vezették.
Az Örvény-köd közepén fekvő szupermasszív fekete lyuk a Nap tömegének 19 milliószorosát teszi ki. Amikor az anyag halmozódása a tetőpontjára ér, a hatalmas erők és a nyomás olyan lökéshullámot generál, amely az anyagot a csillagközi közegbe tolja. Az elektronok közel fénysebességre gyorsulnak, a helyi mágneses mezővel érintkezve pedig rádiósugárzást bocsátanak ki.
A lökéshullám ezután felduzzasztja és felforrósítja a csillagközi teret, amely így röntgensugárzást hoz létre, valamint a környező semleges hidrogénatomokat ionizált hidrogénné alakítja át. A Chandra és a Hubble képein ezen felfúvódott buborék által kialakított ívek láthatóak.
Hayden Rampadarath, a Hulli Egyetem kutatója szerint a VLA rádiótávcsővel készült képei, a Chandra röntgenmegfigyelései és a Hubble által érzékelt hidrogén-kibocsátás együtt azt mutatják, hogy a formációk nem csupán egymáshoz kapcsolódnak, hanem a rádiókiáramlások a Chandra és a Hubble által látott struktúrák előfutárai.
„Az NGC 5195-ben az ívek kora 1-2 millió év” – mondta Rampadarath. Ez azt jelenti, hogy az első kiáramláskor távoli őseink még éppen csak elkezdték használni a tüzet. „Az, hogy most képesek vagyunk megfigyelni ezt az eseményt a csillagászati felszerelések ilyen választékán keresztül, igen figyelemreméltó” – tette hozzá a szakértő.
Egy ideális napi időbeosztás a csontok egészségéért
Ausztrál kutatók meghatározták, egy gyermek ideális napját, hogy csontjai egészségesen fejlődjenek - számol be a tudományos hírről az MTI.
Világelsőnek számító, magyar fejlesztésű gyógyszerjelölt
Málnási-Csizmadia András és kutatócsoportja az ELTE Természettudományi Karán a világon elsőként olyan gyógyszerjelöltet fejlesztett ki, amely közvetlenül a vázizmokban lévő miozinra hat.
Ez a bogár szinte mindent túlél, a mérnökök örömére
Mérnökök vizsgálták a bogár különleges tulajdonságait és igyekeztek eltanulni a természet megoldásait.
Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?
A földi életet története során több úgynevezett tömegkihalás is sújtotta, melynek során a fajok egy jelentős része eltűnt.
Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására
Az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az erdei békák genetikai ivarának a meghatározását.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
