A Hubble megörökítette az űrbéli Dávid és Góliát harcát
A Hubble űrtávcső segítségével sikerült megörökíteni két szomszédos galaxis gravitációs táncát. Eltérő méretük ellenére a rendszerek közel azonos mértékben hatnak egymásra.
Kép: ESA/Hubble, NASA
Az apró NGC 1510 és kolosszális társa, az NGC 1512 egy hosszú összeolvadási folyamat kezdetén áll. Kis mérete ellenére az NGC 1510 hatalmas hatást gyakorolt szomszédja szerkezetére, illetve a nagyobb rendszerben folyó csillagképződésre.
A galaxisok számtalan formában és méretben jelenhetnek meg, a szakértők ezen külső jellemzők alapján kategorizálják a rendszereket. A kép bal oldalán látható NGC 1512 például egy úgynevezett küllős spirálgalaxis – az efféle rendszerek nevüket a középpontjukat átszelő csillagokból, porból és gázból álló „küllőről” kapták. Az NGC 1510 ezzel szemben egy törpegalaxis. Bár méretük igen különböző, a két rendszer mégis komoly hatással van egymásra.
Az NGC 1512 küllője egyfajta tölcsérként működik, amely a csillagok születéséhez szükséges anyagot a galaxis külseje felől a szíve felé tereli. Éppen ezért a rendszer kéken fénylő, 2400 fényév széles belső korongján rengeteg égitest formálódik.
A kutatók úgy véli, hogy az NGC 1512 küllőjét és termékeny belő lemezét is részben a szomszédos rendszerrel való interakció alakítja. A két galaxis összeolvadási folyamata nagyjából 400 millió éve kezdődött meg.
Az NGC 1512 külső gyűrűjében egyébként egy jóval nyugodtabb csillagképződési régió is elhelyezkedik. Ezen területen számtalan gázból és plazmából álló világító csillagközi felhő, úgynevezett H II régió található. A foltok ragyogását a fiatal csillagok sugárzásának hidrogéngázra gyakorolt hatása okozza.
Fontos megjegyezni, hogy a hatalmas galaxis jóval tovább terjed, mint ami a képen látható. A felvételen nem tűnnek fel azok a külső karok, melyek szintén gravitációs kölcsönhatásban vannak a kisebb rendszerrel. Ez az interakció azonban már nem csak az NGC 1512 működését befolyásolja.
Az óriási galaxis közelsége alaposan felkavarja az NGC 1510 anyagát, emiatt a kisebb rendszerben még az NGC 1512-ben folyó csillagszületésnél is hevesebb az új égitestek kialakulása. Az érintett formálódási régió kéken csillog a Hubble felvételén.
Nem a kicsi galaxis az egyetlen, amely megtapasztalhatja az NGC 1512 irdatlan erejét. Egy 2015-ös kutatás kimutatta, hogy az NGC 1512 karjainak külső régiói egykor egy öregebb, különálló rendszerhez tartoztak. Az érintett galaxist idővel teljesen széttépte az NGC 1512 – valószínűleg az NGC 1510-re is hasonló sors vár.
Az űrbéli Dávid és Góliát harca jól szemlélteti, hogy még az eltérő méretű rendszerek is milyen elképesztő hatással lehetnek egymásra. Az efféle interakciók, illetve a galaxisok összeolvadása kulcsfontosságú a rendszerek fejlődésében.