Újabb részlet derült ki a tragikus Franklin-expedícióról

Kép: Wikipedia

Az 1840-es évek felfedezőútjának, melynek célja az északnyugati átjáró végighajózása volt, mind a 129 tagja életét vesztette. Russell Taichman, az új tanulmány szerzője szerint az évtizedek során a kutatók számtalan elképzelést vázoltak, hogy mi is állt a felfedezők halála mögött: kihűlés, botulizmus, skorbut, ólommérgezés, tuberkulózis vagy éhínség.

Taichman és kollégái a közelmúltban új elméletet dolgoztak ki, mely szerint a halál oka tuberkulózis által kiváltott mellékvese-elégtelenség, egészen pontosan Addison-kór volt – számol be az EurekAlert. A betegség hatására csökken a vér nátrium- és víztartalma, és megfelelő mennyiségű élelem mellett is fogyás tapasztalható.

A hírhedt Franklin-expedíciót Sir John Franklin vezette. Az 1845-ben induló felfedezőúton két hajó és 129 fő vett részt. A csapat 1846-ban, a Vilmos király-sziget közelében esett a jég fogságába, ahonnan a hajókat már nem tudták kiszabadítani. Az utazók 2 évet vártak csapdába esve, míg végül úgy döntöttek, felkerekednek. A legénységnek nem volt megfelelő felszerelése a hosszú gyalogút megtételére, így nem csoda, hogy az expedíció tragédiába torkollt.

A felfedezők meglehetősen kevés nyomot hagytak hátra. Taichman kollégáival a korabeli inuit beszámolókat használta fel, melyek alapján a sarkkutatók szája fekete, száraz és vaskos volt. A szakértők ezután az eddigi elméleteket vizsgálták felül: azt ellenőrizték, hogy az egyes halálesetek miként hatnak a szájra. A kutatók így bukkantak az Addison-kórra, amely egy nem túl széles körben elfogadott elméletben szerepelt.

A korszakban ez egy gyakori rendellenesség volt a matrózok közt. Egy korábbi kutatás, három test elemzése során, a tuberkulózis nyomát is kimutatta, a betegség pedig gyakori előidézője az Addison-kórnak.

Taichman szerint több tényező is hozzájárult a legénység halálához, az Addison-kór pedig jól illeszkedik az eddigi bizonyítékok közé.