Lenyűgöző mezőgazdasági módszert fedeztek fel egy ősi afrikai lelőhelynél
A Yorki Egyetem régészei a 700 éves tanzániai Engarukánál folytattak munkálatokat.
Kép: University of York
Az új tanulmány szerint a helyi mezőgazdasági gyakorlatot akár napjainkban is hasznosíthatnánk – számol be a Yorki Egyetem oldala.
A kutatók az Engaruka nevű lelőhelyen a csatorna- és teraszrendszert elemezték. A szakértők arra jutottak, hogy a hálózatot nem a talajerózió ellen alakították ki, hanem épp a közeli hegyoldalból kimosódott üledék felfogására. A lerakódást a száraz talaj táplálására használták.
Engarukánál először 1935-ben folytattak jelentős ásatást, a régészek akkor arra jutottak, hogy a 15. században épült rendszer egy település volt, melynek akár 40000 lakója is lehetett. Azóta kiderült, hogy a területen valójában a szubszaharai régió legnagyobb elhagyott mezőgazdasági csatorna- és teraszhálózata fekszik.
A 20 négyzetkilométeres helyszínt 200 éve hagyták el, sok kutató szerint az esemény hátterében a klímaváltozás vagy az erdőirtás okozta vízhiány állt.
Carol Lang, a Yorki Egyetem munkatársa szerint a térséget évente több százezer turista keresi fel, többségük a Serengeti Nemzeti Parkba és a Ngorongoro Természetvédelmi Területre látogat. Néhányan azonban Engaruka régészeti jelentőségét is felismerik.
Langék már a vizsgálat megkezdése előtt tudták, hogy a hatalmas csatornarendszernek több vízre volt szüksége, mint amennyi manapság elérhető a régióban. Az elemzés során kiderült, hogy a környéken egykor gyakoriak voltak az áradások, a helyiek pedig ezeket felhasználva termesztettek növényeket és halmoztak fel nagy mennyiségű üledéket.
A szakértők a régészeti feltárás mellett mikrobiológiai és kémiai analízist is végeztek. Az eredmények miatt érdemes átgondolni azt a korábbi elképzelést, mely szerint a talajerózió minden esetben káros.
Daryl Stump, a csapat tagja szerint Engaruka földművesei nagyon értettek a táj átalakításához és a mezőgazdasághoz, éppen ezért napjainkban is tudunk tanulni tőlük. A szakértő hozzátette, egy UNESCO világörökségi helyszínen, az etiópiai Konszónál is hasonló technikát fedeztek fel.
A kutatás eredményei alapján Dél-Amerika, a Közel-Kelet és India bizonyos területein is hasonló módszereket használtak. Úgy tűnik, az eljárás egykor igen elterjedt volt.