A szimbiózis egyik legősibb példáját fedezték fel

Kép: Natural History Museum /Chloe Kembery

A leletek vizsgálatával a csapat a gerinctelen létformák korai szimbiózisának bizonyítékaira bukkant – számol be a Leicesteri Egyetem oldala. A kövületek két tengeri féregfaj, illetve a hozzájuk kapcsolódó kisebb lények maradványait tartalmazták. A fosszíliák elemzésébe a leicesteri szakértők mellett a Londoni Természettudományi Múzeum és a Jünnan Egyetem munkatársai is bekapcsolódtak.

A szimbiózis, azaz két vagy több különböző faj egyedeinek szoros együttélése, igen gyakori a természetben. A tudomány azonban a puhatestűeknél a jelenség kevés ősi példáját ismeri, ugyanis ezen élőlények viszonylag ritkán fosszilizálódnak.

Bár a Cricocosmia jinnigensis és a Mafangscolex sinensi nevű férgek maradványai már korábban is előkerültek, eddig nem találtak olyan leletet, melyben más állatok is kapcsolódtak volna az érintett fajokhoz.

A most felfedezett, kisebb féregre emlékeztető élőlény, az Inquicus fellatus 3 milliméter hosszúra nőtt és gazdaállatai kemény bőrének aljára tapadt. A csapat nem talált arra utaló jelet, hogy a faj parazita lett volna.

Sarah Gabbott, a Leicesteri Egyetem paleobiológusa szerint mikor meglátták a sok apró élőlénnyel borított nagyobb férgeket, azt hitték, hogy kifejlett példányokra és utódaikra bukkantak. A későbbi elemzés azonban felfedte, hogy különböző fajokkal van dolguk. Mivel a kisebb lények szájszerve nem a gazdaorganizmusok bőre felé nézett, a szakértők arra jutottak, hogy a féregszerű állatok nem folytattak parazita életmódot.

Greg Edgecombe, a Londoni Természettudományi Múzeum munkatársa hozzátette, a puhatestűek esetében ritkák a szimbiózisra utaló kövületek, az új maradványok viszont remek példái annak, hogyan fejlődtek ki ezek a kapcsolatok a kambrium alatt, amikor az ökoszisztéma egyre bonyolultabbá vált.

A leletek abból az időszakból származnak, amikor az evolúció felgyorsulásával több jelentős tengeri állatcsoport is megjelent.

Csiaoja Ma, a Jünnan Egyetem kutatója szerint eddig egyedül a Cricocosmia jinningensisről és a Mafangscolex sinensiről derült ki, hogy gazdaállatként is viselkedett. Mivel a két élőlény morfológiája és ökológiában betöltött szerepe sokban hasonlított, az Inquicus fellatus mindkettővel képes volt szimbiózisba lépni.