Hatalmas “mikrohullámú sütőt” figyeltek meg az űrben

Kép: ESA/Hubble & NASA

Az Univerzum különböző jelenségei az egész elektromágneses spektrumban sugárzást bocsátanak ki, kezdve a nagy energiájú gamma-sugárzásoktól a kisebb energiájú rádió- és mikrohullámokig.

Utóbbiakkal működnek a mikrohullámú sütők is, az űrben pedig különböző asztrofizikai forrásokból származhatnak. Ilyen kibocsátók a rendkívül erős csillagászati mézerek, vagy a még jelentősebb megamézerek, azaz bizonyos galaxisok központjai – az igen fényes aktív galaxismagok.

A szakértők úgy vélik, hogy az aktív galaxismagokat szupermasszív fekete lyukak hajtják, melyek a környező anyagot befelé húzzák, a folyamat során pedig fényes plazmakilövelléseket és sugárzást bocsátanak ki.

A NASA és ESA közös űrteleszkópja, a Hubble űrtávcső által készített képen két rendszer látható: alul az MCG+01-38-005, felül pedig az MCG+01-38-004. Előbbi egy speciális megamézer: a galaxis aktív magja hatalmas mennyiségű energiát pumpál ki magából, ami stimulálja a környező vízből álló fellegeket.

A felhőket alkotó oxigén- és hidrogénatomok képesek elnyelni az energia egy részét, majd egy bizonyos hullámhosszon ismét kibocsátani azt – hasonlóan működnek a mikrohullámú sütők is, melyek a víz-, zsír- és cukormolekulákat hozzák mozgásba. A sugárzás mikrohullámú, így a Hubble nem tudja megfigyelni, a mikrohullámú távcsövek azonban igen.

Az MCG+01-38-005-höz hasonló objektumok segítségével a csillagászok képesek megvizsgálni az univerzum alapvető tulajdonságait. A galaxis kibocsátását például arra használták a kutatók, hogy pontosítsák a Hubble-állandóra adott becslést – ez a szám jelöli a világegyetem tágulásának sebességét. A konstanst az univerzum tágulásának felfedezőjéről, Edwin Hubble-ről nevezték el – később a Hubble űrtávcső is a kutatóról kapta nevét.