Keserédes pillanat: eljött a vég a Cassini számára

Kép: NASA/JPL

A Cassini űrszonda 1997 októberében indult, és 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnusz rendszeréhez. A szerkezet eredetileg négyévesre tervezett küldetését többször is meghosszabbították, így összesen 13 évig vizsgálhatta a gázbolygót és kísérőit.

A szondának köszönhetően nem csupán a Szaturnusz gyűrűit, légkörét, illetve gravitációs és mágneses terét ismerhettük meg jobban, de a környező objektumokat is megfigyelhettük, valamint hét új holdat is felfedezhettünk. Sőt, a jéggel borított Enceladus és a metán- és etántavakban gazdag Titán alaposabb elemzése azt is megmutatta, hogy a két objektumon akár az élet is kialakulhatott.

A szerkezet méréseivel és felvételeivel nem csak a tudományos világot, de a szélesebb közönséget is ámulatba ejtette, ideje azonban lejárt. Az űreszköz üzemanyaga kifogyóban van, és a kutatók nem szeretnék, ha a Cassini kontrollálatlanul egy közeli holdba csapódna. A szondán ugyanis potenciális szennyeződések utazhatnak, melyek károsíthatják az idegen világokat – és esetleges lakóikat.

A projekt csapata ezért úgy döntött, a Szaturnusz légkörében, meteorként kell szétégetni a szerkezetet. A Cassini utolsó küldetésével, az áprilisban meginduló Nagy Fináléval egyre közelebb és közelebb került a gázbolygó sűrű atmoszférájához. 2017. szeptember 11-én az űreszköz még egyszer felkereste a Titánt, majd végső útjára indult a Szaturnusz felé.

Így látta a Cassini a Szaturnuszt 2016 októberében Kép: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute

A szonda szeptember 15-én, magyar idő szerint 13:54 körül lépett be a Szaturnusz légkörébe. Egy perccel később, nagyjából 1500 kilométerre a bolygó fellegeinek felső szintjétől, végleg megszakadt a földi irányítás és a Cassini közti kommunikáció. A szerkezet ekkor 113000 kilométer per órával száguldott az égitest belseje felé.

Megközelítőleg 30 másodperccel a Cassini jelének elvesztése után az űreszköz fokozatosan esett szét, néhány perccel később pedig az összes leszakadó darabja elégett.

Az űreszköz megsemmisülése egyébként azért is érdekes, mert a kutatók nem tudták élőben követni. A szonda rádiójelei 83 perc alatt érnek el a Földre, így mikor a szakértők érzékelték a kapcsolat megszakadását, a szerkezet valójában már egy ideje megsemmisült.

„Az űrszonda utolsó jele olyan lesz, mint egy visszhang. Közel másfél óráig fog sugározni a Naprendszeren keresztül, miután maga a Cassini már elveszett” – mondta Earl Maize, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa és a szonda projektjének igazgatója.

Az űreszköz kalandjai során mintegy 7,9 millió kilométert tett meg, és összesen 635 gigabájt adatot szolgáltatott. A szerkezet még végső útja, a Nagy Finálé során sem fog megállni az információgyűjtésben: egészen a kommunikáció megszakadásáig küldi majd felénk értékes megfigyeléseit.

A szerkezet 12 tudományos műszeréből 8 dolgozott az utolsó pillanatokban is. A szakértők bíznak benne, hogy a Cassini így pusztulásában is felbecsülhetetlen értékű adatokat nyújt majd.

(Forrás: NASA)