Még mindig képes meglepetést okozni a Rosetta űrszonda

Kép: ESA

A Rosetta több mint 12 évet töltött az űrben, és 2 éven át követte a67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst, mielőtt 2016. szeptember 30-án az objektumba csapódott. A szonda az égitesthez közeledve számtalan értékes információt gyűjtött annak gázairól, poráról és plazmájáról. Az adatok kiértékelése éveket vehet igénybe.

A közelmúltban a szerkezet kamerájával foglalkozó csapatnak sikerült rekonstruálnia a szonda utolsó felvételét. Holger Sierks, a Max Planck Naprendszer Kutató Intézet munkatársa és az OSIRIS kamerarendszer vezető kutatója szerint korábban úgy vélték, hogy a Rosetta becsapódása előtt érkezett végső felvétel a talajtól 23,3-26,2 méterre született. Később azonban rájöttek, hogy az űreszköz utolsó telemetrikus csomagjában is rejtőzik egy használható kép.

A küldetés során a Rosetta telemetrikus csomagokba darabolta a felvételeit, majd így továbbította azokat a Földhöz. A becsapódás előtti pillanat képei hat ilyen csomagba kerültek. Három csomag elküldése után azonban probléma lépett fel, így az utolsó, töredékesen megkapott felvételt az automatikus feldolgozó rendszer nem azonosította.

A kutatók azonban felismerték és helyreállították a képet az 53 százalékban megkapott adatok alapján. Igaz, a rekonstruált felvétel messze nem lett olyan jó minőségű, mint a korábbiak.

A szonda kameráját nem arra tervezték, hogy néhány száz méterre az üstökös felszínétől működjön, egy speciális konfigurációval azonban sikerült alacsonyabban is használhatóvá tenni. A beállítással a Rosetta 300 méteres magasság felett elmosódottan örökítette meg a felszínt, közelebbről azonban remek képeket alkotott. A most helyreállított, 17,9-21 méterről készített felvétel például igen részletesen mutatja be a talajt.